Belépés

Keresés

Naptár

«  Március 2017  »
HKSzeCsPSzoV
  12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031

Statisztika


Online összesen: 1
Vendégek: 1
Felhasználók: 0
Izolde Johannsen író honlapja
Vasárnap, 2017-09-24, 2:59 PM
Üdvözöllek Vendég
Főoldal | Regisztráció | Belépés | RSS

Blog

Főoldal » 2017 » Március » 29 » Bíró Szabolcs írókollégám olvasói véleménye (A birodalmi kalóz)
11:04 PM
Bíró Szabolcs írókollégám olvasói véleménye (A birodalmi kalóz)
Kezdem a pozitívumokkal.
Jó volt olvasni.  Egyedi olvasmányélményt nyújtott, szépen írsz, képszerűen fogalmazol, simán mintha egy filmet néztem volna. A felkészültséged irigylésre méltó, számomra bebizonyítottad, hogy az utolsó csavarig ismered a hajót, az utolsó matrózig a legénységet. Felkészült, alapos, jól megírt könyvet olvashattam, és nem bántam meg, hogy elolvastam.
 
Negatívumok:
 
1.) Túlírtság. Szerintem ha cca. 100 oldallal rövidebb lett volna a regény, miközben ugyanezt a történetet írod meg, tehát semmi lényegeset nem hagysz ki belőle, akkor nagyobbat ütött volna. Nálad a túlírtság ott keresendő, hogy hajlamos vagy elveszni a részletekben. A te szenvedélyed a II. világháborús tengeri hadviselés, és olyan, mintha mindent, de mindent le akarnál erről írni, ami regény esetében hiba. Én 2015-ben jöttem rá, és aztán Bán Mórnál is olvastam, hogy egyszerűen nem kell, nem is szabad minden tudásanyagot belepréselned a regénybe, mert nem szakkönyvet írsz. Meg kell találni az arany középutat, ahol az olvasó érzi, hogy baromira felkészült vagy, és hogy a regényed azért működik, mert te tényleg mindent tudsz a témáról, de nem írsz le mindent.  Ez alapvető követelmény történelmi regénynél: mindig többet kell tudnod, mint amit konkrétan leírsz, tudnod kell szelektálni a megszerzett tudásból, nem szabad elveszni a részletekben.

2.) Változatosabb szemszögek. Olvastam egy faszi véleményét, amit te tettél közzé, és amiben azt fájlalta az ipse, hogy milyen egyhangú, hogy a Graf Spee mindig ugyanazt csinálja: megy, találkozik az ellátóhajóval, kiszemeli és levadássza a következő célpontját. Nos, szerintem ennek az embernek nem volt igaza, vagy egyszerűen csak nem tudta megfogalmazni, hogy mi ezzel a probléma. Nyilván nem a cselekmény sorrendje a baj, hiszen ez így történt a valóságban is. A gond az, és ez nekem is szemet szúrt, hogy minden egyes vadászatot szinte pontról pontra ugyanúgy írsz le: a fejezet elején a nézőpont a célba vett hajóé, akik kiszúrják a Graf Speet, megkönnyebbülnek, hogy az egy francia hajó, aztán rájönnek, hogy ellenség, de ekkor már késő, a rádiós próbál segítséget kérni, a parancsnok a vízbe dobja az iratokat, majd hirtelen megjelennek a fedélzeten a rohamosztagosok, és áttessékelnek mindenkit. Az teljesen rendben van, hogy ez mind így történt. Csak ezeket a rajtaütéseket megírhattad volna sokkal változatosabban is, mert az valóban monotonná tette a történéseket, hogy mindig ugyanez volt a szemszög, ugyanez a dramaturgia. Pl. egyszer lehetett volna az egészet a Graf Spee szemszögéből mutatni. Egyszer mondjuk a rohamosztagosokéból. Vagy akár felváltva a két hajó legényésgééből. Biztos érted, amit magyarázni próbálok: ha négyszer-ötször megtörténik pontról pontra ugyanaz, azt azért még leírhatod változatos eszközökkel. Ezt hiányoltam, mert a regényből egyértelműen látszott, hogy megvannak hozzá a képességeid, meg tudtad volna oldani a feladatot színesebben is.

3.) A hangulat. Valamiért nem éreztem, hogy mindez a világháború során zajlik, és hogy micsoda tétje van a játszmának. Mintha túl laza, túl oldott lett volna a hangulat a hajón, sőt mintha ők maguk sem lettek volna vele tisztában, hogy miközben ők vadásznak, Európa lángokba borul. A kor közhangulatából, politikájából sokkal több is belefért volna: mintha féltél volna belemenni a fasizmus, a nemzetiszocializmus kérdésébe, holott ez rettentő fontos lett volna, hiszen Adolf Hitler hadseregéről írtál. Langsdorff karakterét egyébként nagyon szépen felépítetted, teljesen érthető volt, hogy ő a régi iskola híve, egy lovagias tengerész, de szerintem bátran belemehettél volna a politikai nézetei ecsetelésébe. Ilyesmit egyszer érzékeltem a regény során: amikor Dau fröcsögött valami a Führerről, és Langsdorff inkább nem kommentálta, mintha nem értene vele egyet. Mindennek azonban teljesen ellentmond az öngyilkossága és a búcsúlevele, amiből süt a fasizmus és a Hitler iránti fanatikus elkötelezettsége. Ezzel együtt is simán lehetett volna lovagias, művelt karaktert építeni neki, mert hát bármilyen bizarr, de a kettő nem zárja ki egymást. Így azonban nagyon furcsa volt, hogy mintha az, aki a horogkeresztes zászlót leterítve főbe lőtte magát, nem az lett volna, akiről addig olvastam. Ugyanilyen kettős érzést okozott az is, amikor a végső nagy összeütközésénél mintha egyszerűen nem is értették volna, hogy ezt ők miért kapják, hogy juthattak idáig. Miközben ők maguk robbantották ki a háborút, és addig vígan süllyesztgették egyik hajót a másik után. Szerintem nem kell félned a fasiszta ideológiák, vélemények-ellenvélemények, a kor politikájának jóval sűrűbb és töményebb használatánál, hiszen ott járunk a sűrűjében, sőt a németek szemszögéből látjuk az eseményeket, ne feledjük el hát azt sem, hogy ki miért, milyen indíttatásból harcol, és hogy eközben mi zajlik otthon.

Igazából több negatívumot nem emelnék ki, csak ezt a hármat. Lehet, hogy kissé túlmagyaráztam őket, de szerettem volna részletesen foglalkozni ezekkel a kérdésekkel, hogy érezd, tényleg nagyon odafigyelve olvastam a könyvedet. 

Amit mindenképpen javasolnék, hogy próbálj meg találni magad mellé egy szigorú szerkesztőt (mármint igazi, hivatásos szerkesztőt, ne egy önjelöltet), akivel lefuthatod a magad harcait, de aki segít folyamatosan rálátni azokra a problémákra, amikről fentebb írtam.

A folytatásokhoz és a további írói munkához pedig őszintén kívánok sok sikert!
Megtekintések száma: 44 | Hozzáadta:: Izzie | Helyezés: 0.0/0
Összes hozzászólás: 0
Név *:
Email *:
Kód *: