A fejezet kategóriái

Megjelenések [0]
A Johannsen-regény sorozatok kiadási éve: A kárhozat éjjele I/Róma: 2013. A kárhozat éjjele II/Anglia 2014. A kobzos éneke I.Dal/ A titokzatos felcser 2014.

Belépés

Keresés

Naptár

«  Augusztus 2017  »
HKSzeCsPSzoV
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031

Statisztika


Online összesen: 1
Vendégek: 1
Felhasználók: 0
Izolde Johannsen író honlapja
Vasárnap, 2017-09-24, 2:58 PM
Üdvözöllek Vendég
Főoldal | Regisztráció | Belépés | RSS
Főoldal » 2017 » Augusztus » 19 » Kávé mellett történelemről és történelmiregényekről
2:24 PM
Kávé mellett történelemről és történelmiregényekről
Beszélgetések...
 
- Mi a történelmiregény író szerepe? Mekkora a felelősség, hiszen XX.századi történelemről írsz?
 
- Fontos rögtön az elején leszögezni, hogy én magam nem vagyok történész. Történelem kedvelő történelmiregényíró vagyok, aki igyekszik egy adott történelmi kort közelebb hozni az olvasóhoz, új szemlélettel új megközelítéssel. A felelősség épp ezért óriási, különösen azért mert nagyon közeli és nagyon érzékeny témát és időszakot boncolgatok.
 
- Második világháború, német haditengerészet, adott politikai korszak. Önmagukban is hatalmas anyag hát még együtt. Miben más a te megközelítésed?
 
- A német haditengerészet, itthon még fel nem tárt terület. Mivel életrajzokkal foglalkozom elsősorban, ezért egyfajta rehabilitációs munkát is végzek. A hadihajók parancsnokainak bemutatása ugyanis szerves része a regénysorozatnak. Elsősorban az előítéleteket, a berögzött ismereteket szeretném lebontani, egy olyan közeget közelebb hozva az olvasóhoz, ami merőben szokatlan (lásd. nekünk jelenleg sem tengerünk, sem masszív haditengerészetünk nincs) és új ismeretekkel, új látásmóddal bemutatni a „német katonát”.
 
- Milyen kutatómunkát végzel ehhez? Imponáló az utószóban felsorakoztatott irodalmi anyag.
 
- A kutatómunka talán nem a legjobb elnevezés. Pontosan azért, mert én nem vagyok történész így valódi kutatómunkát sem végezhetek. A Kriegsmarine-csoporttal Veperdi Andrással az élen, igyekszünk a legtöbb hozzáférhető anyagot begyűjteni, melyek aztán szakmai fordításon esnek át, hogy a lehetőségekhez képest a legszélesebb palettával dolgozhassak. Gondolok itt az adott kor politikai, vallási, kulturális ponjtaira de nem hagyom figyelmen kívül a hétköznapok, a családok, vagy akár az ételek bemutatását is. Szokásokat és szabályzatokat tanulmányozunk, hogy a lehető legközelebb kerüljenek szereplőink az olvasóhoz. A regényekben felsorolt adatok valóban kutatómunka eredményei de azokat történészek, hadtörténészek, biográfusok írták előttem. Én íróként jól összeszedtem a sorozat számára mindazt, elolvastam és rendszereztem, ami már adott.
 
- A regények szereplői a rangsor valamennyi lépcsőfokát betöltik. Szándékos volt, hogy egyszerre több főszereplőt mutatsz be?
 
- Igen. Eredetileg is az volt a célom, hogy a hadihajón dolgozó emberek sokszínűségét, munkakörét bemutathassam. A regények főszereplői nemcsak a tisztek, hanem együttesen az egész állomány sőt kiterjesztve az elfogott angol hajók legénysége is valamint a háttérben odahaza munkálkodó politikai elit. Nincs kifejezett főszereplő, a parancsnok alakja csak vezérfonál. Egymásra hatnak, így csak egymással karöltve lehet teljes a kép.
 
- Fikció és valós történelem? Hogy áll ez a te esetedben?
 
- Ez egy fogas kérdés. Régebben hajlottam százalékokban kifejezni de ma már tudom, hogy ez sokkal árnyaltabb és bonyolultabb. Van egy adott történelmi kor – ráadásul az egyik legjobban dokumentált, különösen a legendás német precizitásnak köszönhetően – és vannak az úgynevezett fehér foltok. Bármennyi adatot és nézőpontot gyűjtök össze, magához a szereplőmhöz nem férhetek hozzá. Nem éltem át a vívódásokat, a döntéseket megelőző idegörlő perceket, nem ültem a nappalijában amikor a családjával beszélt sokszor épp utoljára. Csak megközelítőleg tudom rekonstruálni a legjobb tudásom szerint ezeket a pillanatokat, íróként visszaadni, kicsit beszínezni azokat a fehér foltokat. Még akkor is igaz, ha percre, másodpercre lebontva kapom meg az információt, ahogy pl. az a Bismarck vagy a Graf Spee történetében történt. A hajók csaknem minden egyes napját dokumentálták, nemcsak írásban de fotókkal – itt a legbőségesebb az Admiral Graf Spee esete. Önéletrajzok jelentek meg, első kézből átélt tapasztalatokkal, de azok az önéletrajzok csak egyetlen ember szemén át mutatták a történet egyes jelenetét. Íróként én az egész bemutatására törekszem, a lehető legjobban és közérthetően. A fikció pedig ad egy kis szabadságot a józan ész keretein belül. Akadt olvasóm, aki a kalandokat kevesellte, de hát azokon nem lehet változtatni, valósak, a kedvéért nem emelkedhet ki Godzilla a habokból. Más a bemutatott tisztet alázta, hogy nincs jellemfejlődése. Egykoron élt szereplőről beszélünk, akit kortársai szemén át láttam én magam is. Sajnálatos, de nem lehet a karakterből többet kihozni, mint ami adott. A fikciót én annyiban használom, hogy a szárazabb szakmai anyagot közelebb hozzam párbeszédek formájában és egy-egy szituációt, jelenetet elmélyítsek. Így összességében az olvasó mégis eljut abba a réges-régi nappaliba, hallhatja a beszélgetéseket, elmerülhet a vívódásokban.
 
- Mit gondolsz, hogyan hatnak a szimbólumok, politika, mindennapok bemutatása a mai emberekre?
 
- Kerülgetjük a témát, mint macska a forró kását, de nyugodtan mondjuk ki. A német nemzetiszocialista politikai éra alatt játszódó történelmiregényeket írok, ahol a legfőbb vezető Adolf Hitler. Történelemről, történelmi személyekről beszélünk és nem fétisről. Különben is a történelmet nem lehet letagadni, megtörtént. A regény szereplői is abban a korban éltek, sokan fiatal korukat tekintve csaknem bele is születtek. Igyekszem minden irányból bemutatni azt is, így pl. szemben London bombázásával a Gránátok a becsületért című regényben (Bismarck története) épp Berlin első meglepő bombázásáról írok. Láttatni akartam az ott élők döbbenetét, azt, ahogy megroppant a vezetőségbe vetett vak hit. A sorozat egyik kiemelt regénye lesz Erich Raeder a haditengerészet vezetőjének életrajzi regénye. Ő aztán igazán közel került a tűzhöz, részese volt az újbóli felemelkedésnek, az óhatatlan bukásnak, végigasszisztálta a napokat, éveket. Az előtte sorakozó öt regény abban az „összegzőben” domborít ki mindent. Ha pedig az olvasót zavarja a kor és a politika, majd szépen becsukja a könyvet.
 
- Lektűr, történelmi irodalom, történelmi regény. Hová sorolod a sorozatot?
 
- Nem igazán lehet beskatulyázni. Négy nagy erősségük van: egyszerre történelmi, haditengerészeti, életrajzi és hajózás-szakmai regények. Úgy gondolom egyformán fogja össze mind a négy elemet így aztán az olvasóközönség legszélesebb igényeit lefedheti.
 
A magyar történelmiregény írás a reneszánszát éli. Te mégis világtörténelemmel azon belül is német haditengerészettel foglalkozol. Miért?
 
- Mert elsősorban ez érdekel. Európa egyetemes történelme. Az író egy adott pillanatban megtalálja az őt érdeklő vonalat és azon kezd el munkálkodni. Nekem szerencsém volt, elég korán, már hetedikben rátaláltam és az évek során alaposan kiműveltem magam. Már csak rá kellett találnom a megfelelő közegre, így kerültem 2007-ben a TITHMHE berkeibe, majd életre keltettem a Kriegsmarine-csoportot, 2015-ben. Azóta egyfolytában hajózom.
 
 
Megtekintések száma: 36 | Hozzáadta:: Izzie | Címkék (kulcsszavak): történelem, Admiral Graf Spee, trt, Izolde Johannsen, TITHMHE, Csatahajó, hadihajó, Bismarck, Interjú, beszélgetés | Helyezés: 0.0/0
Összes hozzászólás: 0
Név *:
Email *:
Kód *: