A fejezet kategóriái

Megjelenések [0]
A Johannsen-regény sorozatok kiadási éve: A kárhozat éjjele I/Róma: 2013. A kárhozat éjjele II/Anglia 2014. A kobzos éneke I.Dal/ A titokzatos felcser 2014.

Belépés

Keresés

Naptár

«  Szeptember 2016  »
HKSzeCsPSzoV
   1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930

Statisztika


Online összesen: 1
Vendégek: 1
Felhasználók: 0
Izolde Johannsen író honlapja
Hétfő, 2017-04-24, 10:25 AM
Üdvözöllek Vendég
Főoldal | Regisztráció | Belépés | RSS
Főoldal » 2016 » Szeptember » 21 » Olvasói levél
7:24 AM
Olvasói levél

OLVASÓI LEVELEK

 

 

 

 

 

 

A könyv:

A birodalmi kalóz

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Árpi, "Wiggin77" személyes olvasói levele a Molyról:

Az Admiral Graf Spee történetét nagy vonalakban már régóta ismertem, mint ahogyan olvastam az Altmark incidensről is. Amikor először hallottam a regényről, gyorsan beszereztem és elolvastam Miloš Hubáček (Aki tán nem is tudja, hogy mennyire körülményes magyar billentyűzettel leírni a nevét. Szerencsére van kopipasztám.) nagyszerű művét, a Lángoló óceánt. Ez már maga is regényszerűen izgalmas volt. Teljesen beleszerettem a témába*, kíváncsian vártam, hogy milyen lesz a szerzőpáros könyve. Egy ilyen, a valóságon alapuló történetnél két buktatótól szoktam tartani. Az első az, hogy nem elég pontos, túlságosan elnagyolt, esetleg tele van tévedésekkel. A második meg az, hogy ha ragaszkodik a részletekhez, akkor nem lesz-e száraz, tud-e hozzáadni valamit pl. egy Lángoló óceánhoz hasonló műhöz.
Nos, egyiken sem bukott el! Jobban belegondolva attól nem is kellet volna tartanom, hogy száraz lesz, hiszen az két hajó története a valóságban is végig feszültséggel teli és izgalmas volt. Az írók keze alatt életre kel a történet, képszerűen peregnek az események, élettel teli lesz a két hajó. Sokat olvastam Langsdorff kapitányról, jelenleg pedig Patrick Dove könyvét olvasom – mindkettőjüket nagyon hitelesen keltették életre. Ez elmondható a többi szereplőről is, akik egyébként mind létező személyek voltak – még ennek is utánanéztem a Graf Spee legénységi névsorában. Ezzel el is jutunk a hitelesség kérdéséhez. Mint már sejthető, ezen sem bukott el a könyv, sőt! A szereplők, a helyszínek, a csata leírása, a hajók adatai, a temetés, mind-mind a helyén és úgy van, ahogy megtörtént. Dicséretes az elvégzett kutatómunka, kivételes az alaposság! Elég megnézni a bibliográfiát…
Minden szempontból elégedett vagyok a könyvvel, az Őfelsége hadihajója és a Zendülés a Caine hadihajón mellett most már van egy új kedvenc haditengerészetes regényem.

Kevés olyan regényről tudok, ami a német oldal szemszögéből mesél egy történetet**. (Harry Thürk pompás könyve, „A pokolbeli légió” jut eszembe, és felerészben ilyen a „Felettünk a csillagos ég” is Adam Makostól). Lehet, hogy ódzkodnak az írók ettől? Esetleg attól tartanak, hogy a rossz oldalon is találhat az olvasó szimpatikus embereket?
A II. világháború az a konfliktus volt, ahol az alapvető leosztás – ki a jó fiú, ki a rossz – elég egyértelmű volt. Azonban a német oldalon is emberek harcoltak. Ki ezért, ki azért.
Van, akinek nem volt más választása… A többségnek volt-e egyátalán más választása? Ezzel kapcsolatban eszembe szokott jutni Sebastian Haffner gondolata***.
Magamban el szoktam választani egymástól a németet és a nácit. A párttagság általában már választás kérdése volt, bár volt, aki nem meggyőződésből lépett be. De ez már mégiscsak megalkuvás volt. A legrosszabb természetesen a meggyőződéses náci volt, az ilyen egész más tészta, számára semmi mentség nincs. Azért tartottam ezt fontosnak leírni, mert nem lehet az egész német haderőt (sőt népet) lenácizni… Persze az nem kérdés, hogy rossz ügyért harcoltak.

Röviden a főszereplőkről, a két kapitányról és a hajókról:

Az Admiral Graf Spee kapitánya, Hans Langsdorff régi vágású tengerész volt, ellenfeleivel is tisztelettel és humánus módon bánt – az a fajta ember volt, akit az angol gentleman-nek hív. Kilenc teherhajót süllyesztett el – egyetlen halálos áldozat nélkül (sebesültből is csak három volt). Langsdorff nem volt náci. Ellenfelei is elismeréssel nyilatkoztak róla, sőt például Patrick Dove-al, az Africa Shell kapitányával baráti viszonyt alakított ki. Még az angol lapok is elismerően nyilatkoztak róla (sőt mi több, Thomas Foley, az 'I was an Altmark prisoner' matróza is, aki pedig az Altmark kapitányáról és legénységéről nagyon negatív képet festett a könyvében.) Az elismerés egyik fényes jele az is, hogy a kanadai Ajax városában utcát neveztek el róla****.

A regény az Admiral Graf Spee sorsát kíséri el a Wilhelmshavenből történő kifutásától a River Plate-i öbölben történő felrobbantásáig. A zsebcsatahajó korának egyik legütőképesebb hajója volt. Egy csatahajóval szemben alulmaradt volna, de a legtöbb ellenséges hajóval kapcsolatban igaz rá, hogy aminél gyengébb volt, annál viszont gyorsabb. Sorsa akkor pecsételődött meg, amikor a három ellenséges hajót észlelve a kitérés helyett a harcot választották. Sokan elemezték magát a csatát és a döntést is, hogy Montevideoba vonult a hajó javításra, ezzel csapdába szorítva magát. Van, aki ezt vitatható döntésnek tartja. Dau kapitánynak is van ezzel kapcsolatban egy érdekes gondolatmenete a könyvben.

A másik hajó, az Altmark a Graf Spee kísérőhajója volt, tanker, Heinrich Dau vezetésével. Dau megítélése drasztikusan különbözik Langsdorffétól, a rideg, távolságtartó kapitány jellemzése az ellenszenves, de korrektől a disznószemű náciig terjedt. Az Altmark vette át az elsüllyesztett hajók legénységét. Fogolyként természetesen sosem könnyű, a fogvatartás körülményei rosszak voltak. Hogy mennyire rosszak? Erről is olvashatunk többfélét is. Az angol lapok „hell ship” -ként (pokolhajó) emlegették, éheztetésről, büntetésekről, rettenetes körülményekről tudósítottak. Hogy ebben mennyi volt a propaganda? Nem lehetek benne biztos, de az száz, hogy érdekük volt minél negatívabban bemutatni a fritzeket. Thomas Foley, a Doric Star tengerésze a fogoly volt az Altmarkon – ő pokoli képet festett a fogságról*****. Ezzel szemben Horace Brown, a Huntsman kapitánya sokkal mérsékeltebben írt az állapotokról. Bár Daut semmirekellő disznónak nevezte, brutalitásról nem számolt be és az élelmezést is kedvezőbben írta le******. Néztem youtube-on angol filmhíradót a foglyok hazaérkezéséről. Nem voltak kövérek, de az éhezés sem látszott rajtuk.

Az Altmark menekülésének és 'majdnem meglógásának' története izgalmas volt. Azt nem tudom azonban hova tenni, hogy van olyan olvasótársam, aki annak drukkolt, hogy sikerüljön elmenekülniük… Ne felejtsük el, az angolokra fogolytábor várt volna a náci Németországban. Nem túl szívderítő kilátás.

Várakozással nézek elébe az írópáros következő könyvének, ami a Bismarck csatahajó nem kevésbé izgalmas történetéről szól majd. (És szerpel majd benne Unsinkable Sam*******!)

Szuper könyv volt, hibát nem igazán tudok felhozni. Talán magáról a csatáról olvastam
volna még többet – de ezt úgyis megtettem máshol.
Egyetlen negatívomot tudok mondani, de erről nem az írók tehetnek. Sajnálom, de ez
a borító szerintem bűnronda! Pedig olyan szép borítót lehetett volna csinálni hozzá, pl.
a Graf Spee sziluettjével„, Ennél szinte csak jobbat lehetett volna. De legalább véres és süllyedőben van rajta a horogkereszt. :)

Vörös Attila a TITHMHE tagjának személyes, olvasói levele:
"Az utóbbi években kevés könyv megjelenését vártam ennyire hihetetlen izgalommal és érdeklődéssel, mint a Birodalmi kalózét. Mikor az első hírek érkeztek arról, hogy regény készül a Graf Spee elképesztően izgalmas és drámai történetéről, kicsit féltettem az írónőt, vajon meg tud-e birkózni ezzel a kétségkivül hatalmas feladattal, de aggodalmaim már az első fejezetek elolvasásakor eloszlottak.

Ez a mű nyilvánvalóan egy abszolút hiánypótló irodalom, tekintve, hogy a Graf Speeről magyar nyelven soha nem jelent meg ilyen átfogó, részletes, míves igényességű nagyregény. Minden lapján érződik az a rengeteg kutatómunka, elhivatottság, tehetség, kreativitás és szeretet a téma iránt, amit a szerző és a mögötte álló Kriegsmarine csoport belerakott. Külön óriási ötletnek tartom, hogy az angol ellenfelek (az elfogott kereskedelmi hajók legénységét leszámítva) nem jelennek meg a regény lapjain, csak a németek szemszögéből látjuk az eseményeket, magával ragadó feszültséget hordozva ezáltal, ami alól az olvasó nem vonhatja ki magát. Ezt saját magamon is tapasztaltam, néha annyira izgultam, hogy teljesen elfeledkeztem arról, hogy jé...., én ezt a sztorit már igencsak ismerem.

Arról, hogy a Birodalmi kalóz mennyire letehetetlen, csak egy adalék, én reggel 6-kor kezdtem el olvasni (koránkelő vagyok), és néhány kisebb szünetet tartva éjjel 11-kor értem a végére. Egy nap alatt megvolt!!!! Úgy gondolom, hogy ez mindennél többet elmond arról, hogy miért is lehet nagyon szeretni ezt a könyvet. Mert végig kifejezetten érdekfeszítő, remek a stílusa, stilisztikailag is abszolút a csúcson van, és a pompás jellemábrázolások meg még rátesznek egy lapáttal a már amúgy is mellbevágó összképre.

Direkt nem mennék bele most részletesen a cselekmény elemzésébe, mert akkor spoilereznem kellene, azt pedig nagyon nem szeretnék, tekintve, hogy biztos vagyok benne, lesznek olyan olvasók is, akik most találkoznak először a Graf Spee történetével. Hála az írónőnek a páncéloshajó parancsnoka Hans Langsdorff kapitány végre a megfelelő helyre került, ez az egészen rendkívüli képességű tengerésztiszt megmutatta az egész világnak, hogyan maradhat valaki EMBER az embertelenségben, igazi humanista figurája a regény fő "attrakciója" ha szabad ilyen furcsán paradox módon fogalmaznom. Langsdorffot az ellenfelei is tisztelték, becsülték, szerették, a saját legénysége pedig egyenesen apai példaképként tekintett rá. Bár önként vállalt tragikus döntésével osztozott hajója sorsában, mégis 77 évvel az események után is annyira megdicsőülten áll előttünk, amilyen csak keveseknek jutott osztályrészül a Harmadik Birodalom katonatisztjei közül.

Végezetül arra kérnék tényleg nyomatékosan mindenkit aki csak egy kicsit is érdeklődik a történelem iránt, hogy feltétlenül olvassa el ezt a könyvet, szánjon rá időt, higgye el, hogy nagyon fogja szeretni, bár csak egyetlen magányos német hadihajó bevetésének a története, mégis a sztori túlmutat a háború poklán, alapvető emberi értékeket hordoz, talán egy kicsit mindannyian magunkra is ismerhetünk, rádöbbenhetünk arra, hogy talán mégsem elkoptatott szólamok ezek, mint bajtársiasság, lojalitás, egymás iránti tisztelet, tolerancia, és talán még az is eszünkbe juthat, hogy a hazáért meghalni, bizony dicsőség."

 

 

Hajós Gergely Neo olvasói levele:
"Ez volt az első haditengerészettel foglalkozó könyv, amit valaha olvastam. Először, azt hittem szárazabb lesz a könyv, de már az első oldal után kellemes csalódás ért. Még mindig nem tudom elhinni, hogy lehet ennyire kalandregényesen megírni egy történelmi könyvet, ami számomra nagyon pozitív volt. A könyv maga nagyon izgalmas volt még úgy is, hogy tudtam mi fog történni a hajóval. Nagyon jól meg volt fogalmazva és az érzelmek, amiket ki tudott váltani A karakterek személyisége is nagyon jól ki volt dolgozva. Én is úgy éreztem, mintha a hajón lennék és átélném azokat a dolgokat, amik ott történtek. Miután a hajó hullámsírba süllyed annyira belemerültem a gondolataimba, hogy nem tudtam másra koncentrálni jó sok ideig. csak ajánlani lehet A birodalmi kalózt . Nagyon beleférkőzött a szívembe és az egyik kedvenc könyvemnek tartom. Sokat lehet tanulni a könyvből a hazaszeretetről és a lovagiasságról is

Most, hogy kiolvastam elfoglalta a méltó helyét a többi ilyen témájú könyvem között. Nagyon szépen köszönöm ,hogy megírtátok ezt a könyvet!"

 

Herger Tamás olvasói levele:

"Nagyon tetszett a könyv! Hajós emberként és családapaként teljesen át tudtam érezni a Langsdorff és tüzér tisztje gondolatait. Ha jól gondolom sok kutató munka van a könyvben. Tetszett! Köszönöm, hogy megírtad! Várom a folytatást!"

 

Zsolt Péter olvasói levele:

"Kicsit tovább tartott. Kétszer egymás után elolvasni. Az igazán jó könyveimet négyszer, ötször is elolvasom, a kalóz még elő van jegyezve pár olvasásra. Másodszor már van, hogy egy fejezetet, vagy jelenetet többször is el, át olvasok. Így tudok személyesen is ott lenni, érezni a szétszakadt páncéllemezek közt beszálló vízpermetet, a kordit szúrós szagát, az égett fa és műanyag nehéz füstjét. Elképzelni/átélni a zárt térben robbanó gránátok okozta elképzelhetetlen káoszt és hangzavart. Később leültem egy sámlira a kapitányi bőrfotel mellé és végighallgattam az állapotjelentést, a veszteséglistát. Azon kezdtem töprengeni, én más döntést hoztam volna. Persze nem lehetek Langsdorff, de az adott körülmények között más taktikával harcoltam volna a cirkálók ellen. Ez van. Talán majd a harmadik olvasás.

Minden esetre a Birodalmi kalóz gyűjteményem egyik jeles darabja lett, nem is teszem olyan magasra, mert nemsokára ismét kifutok a Spee fedélzetén."

 

Auksz Attila olvasói levele:
"A rövid és tömör véleményem: abba ne hagyd az írást, mert az nagy veszteség lenne a történelmi regények rajongói számára!

Kicsit bővebben: nagyon tetszett, néha alig bírtam abbahagyni az olvasást! Még kavarognak bennem a gondolatok, de ami biztos ez a könyv felkerült a többször elolvasandó könyvek listájára!

Nagyon tetszett, ahogy emberi oldaláról közelítetted meg az egész történetet! Amikor az egyik tengerész haldoklását írtad le hasonló érzések fogtak el, mint mikor 2010-ben megtudtuk, hogy katonatársaink estek el Afganisztánban! Személyesen nem ismertem Őket, de katonatársak voltak! Ezt az érzést nem tudom jobban megfogalmazni!

Jól követhető, lenyűgöző az írásod! A regény hatására, mint egyik szimpatikus szereplő felkeltette az érdeklődésemet Paul Ascher fregattkapitány, akivel gondolom a következő regényben is találkozhatunk."

 

Nem mindennapi olvasói véleményt kaptam, személyesen Cselenyák Imre (Jean-Pierre Montcassen) írókollégámtól és barátomtól.

A Molyon olvasható értékelését tolmácsolom, amit 5 csillag kíséretében jegyzett:

"Ezt a hajót és legénységét az ellenség is nagyra becsülte. Ahogyan én a könyvet."

 

Békési Sándor olvasói levele:

Megvettem,elolvastam. Nekem olyan nagyon nem tetszett mint sokaknak. Lehet az én hibám. Legalább egy skiccet rakhattak volna bele térkép gyanánt. Hiány érzetem volt emiatt is. Olyan mentek,mentek aztán elsülyesztették ezt a hajót,majd megint mentek aztán megint egy hajót stb. Sok mindent a neten néztem meg ,hogy teljesen képbe legyek az eseményekkel.Nem tudom a Bismarkról milyen lesz a könyv de az Óriások csatája c. könyv nehezen űberelhető.

 

Olvasói vélemények:

 

Fekete Krisztián olvasói véleménye: Szia! Elolvastam könyvet, éjszakázás előnyei. Kezdem kívülről:

A borító és az elrendezés nagyon jó, ami esetleg feldobhatná picit, az egy sorszám a gerincen, mivel ez egy sorozat része lenne, így polcon könnyebb katalogizálni, de ez nem feltétlen gond, csak apró észrevétel. A könyvet elolvasva (eddig csak egyszer, így ez az első benyomás) igazán tetszett. Jól meg volt ragadva a haditengerészeti légkör, jó volt a szereplők bemutatása, a csata leírása, egyáltalán nagyon jó volt minden. Amit esetleg bele lehetett volna vinni, bár gondolom ebben benne volt a távolságtartás a politikától, az a korszak politikai szellemisége, nagyon visszafogott volt a könyvben és a korszak ideológiai politikájától való ellenkező véleményt lehetett olvasni főképp, ez azonban a téma kényessége miatt érthető. Ami szintén tetszett, hogy megvoltak a regény dimenziói, kapitány és köre, matrózok, az ellenségnek a véleménye, tényleg jól működtek együtt. Ami a felszíni hadiflotta katonáinak viselkedésére vonatkozik, nincsenek mélyebb ismereteim róla, hogy ez mennyire sikerült pontosan, azt nem tudom megmondani, de a tengeralattjárós viselkedésmintához nagyban hasonlított a leírásod, ezért felteszem, bőven megállja a helyét bármilyen fórumon. Két apróbb logikai bukfenc feltűnt, a könyvben nekem 22. oldalon június 20-án zajlik a beszélgetés, majd elindulnak, később a 40. oldalon augusztusi időre hivatkoznak. Értem, hogy a kettő között lezajlott az utazás, illetve a kifutásra való felkészülés, mégis a regényben nem érzékelhető számomra ez az idő ugrás. A másik a Spee mérete szemben a Hood-dal, a 114. oldalon rácsodálkozik Robinson kapitány a hajó monstrum méretére, hogy nem látott még ekkorát, a Hood-hoz viszonyítja (amin többször volt már), ebben annyi a gondom, hogy egyrészt a Hood itt csatahajóként van megemlítve (habár lehet kétféleképp is értelmezni a mondatban nem feltétlen a Hood-ra utal csatahajóként) nem csatacirkálóként, másrészt a Hood önmagában nagyobb volt a Spee-nél. Hasonló apróságokra a későbbiekben nem találtam rá, vagy elkerülte a figyelmemet (esetleg többszöri átolvasás után feltűnhet, ha de ez nem jelenti azt, hogy az említett kettőnél több is van). Ami az elfogott kapitányokkal való találkozást illeti, nekem túlságosan is beugrott a régi film, a La Plata-i csata jelenete. Fura volt, bár mindenképp csak a saját olvasási szokásomat érinti, mivel kizökkentett a szokásos olvasói világból és a film jutott eszembe. Nem ismerem az idevágó irodalmat, felteszem a visszaemlékezésekre épít a film is, ezért ettől nem lehetett nagyon eltérni. Külön kiemelném, hogy rendkívül tetszett a könyv adatgyűjteménye, árulkodik, hogy alapos kutatómunka előzte meg a megírását, ez dicséretes. Ami a felhasznált irodalmat illeti, Kurt Rieder neve szemet szúrt, nem akarok mélyen belemenni, de a Rieder, Földi, stb. könyvekkel óvatosan, szakmai berkekben nincsenek jó véleménnyel róluk (ezt majd egyszer kifejtem, ha érdekel, de neten is utánuk tudsz nézni, hogy mi a baj velük), ezért velük csak óvatosan, mert hozzáértőnek az egyébként jól összeszedett irodalom listán furcsán nézhet ki. A könyvről mint kiadásról csak annyit, hogy a papír és a borító jó minőség, amin viszont meglepődtem, de ezek valószínűleg nyomdai hibák, hogy mennyi betűtévesztés volt benne. Az olvasását egyáltalán nem nehezítette meg, de ahhoz elég zavaró volt, hogy feltűnjön, főleg a könyv második felében (csak a legutolsó példa a 468. oldal, Érétke és fennamaradt szavai). Mindent összegezve várom a következő könyvedet és azt is be fogom szerezni, örömmel elolvasni, ám készülj a hasonló kíméletlen véleményezésre! Ezt vedd nyugodtan fenyegetésnek.
 
 
Megtekintések száma: 170 | Hozzáadta:: Izzie | Címkék (kulcsszavak): olvasói, birodalmi, TITHMHE, johannsen, Izolde, vélemény, zsebcsatahajó, kalóz, Langsdorff, pocket battleship | Helyezés: 0.0/0
Összes hozzászólás: 0
Név *:
Email *:
Kód *: