A fejezet kategóriái

Megjelenések [0]
A Johannsen-regény sorozatok kiadási éve: A kárhozat éjjele I/Róma: 2013. A kárhozat éjjele II/Anglia 2014. A kobzos éneke I.Dal/ A titokzatos felcser 2014.

Belépés

Keresés

Naptár

«  Május 2017  »
HKSzeCsPSzoV
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031

Statisztika


Online összesen: 1
Vendégek: 1
Felhasználók: 0
Izolde Johannsen író honlapja
Kedd, 2017-08-22, 6:28 AM
Üdvözöllek Vendég
Főoldal | Regisztráció | Belépés | RSS
Főoldal » 2017 » Május » 23 » A haditengerészeti sorozat második regénye "Gránátok a becsületért" Fonyódi Tibor ajánlásával
11:47 PM
A haditengerészeti sorozat második regénye "Gránátok a becsületért" Fonyódi Tibor ajánlásával

A "Gránátok a becsületért" című haditengerészeti regényem 2017.05.23-tól már kapható.

 

Fonyódi Tibor - Harrison Fawcett - megtisztelő értékelése a MOLY
irodalmi közösség oldalán.

"Izolde Johannsen ugyan elsüllyesztette a Bismarckot, de viszonzásul feltámasztotta nekünk a tényeken és alapos kutatómunkán alapuló történelmiregény-írást.
Grandiózus tényregénye, Walter Lord Hihetetlen győzelméhez mérhető és méltó koncepció!"

 

Honlap!!!  MOLY - iratkozz fel!  Facebook - legyél kedvelő!

Underground kiadó webáruház

Ugyanitt megtaláljátok többi regényemet is.

Egy postaköltséggel több regényt is lehet rendelni - dedikáltan is - ezt jelezzétek a kiadónak emailben vagy telefonon!!!

Elérhetőségek

  • ha rendelnél: megrendelem@undergroundkiado.hu
  • ha bejönnél könyvet venni: hétfőtől csütörtökig (15-18) szeretettel várunk átvételi pontunkon (6. ker, Csengery u.72.) - előtte érdemes egyet telefonálni (30/6324806), hogy van-e éppen az áhított könyv

 

 

A Birodalom tengeri bástyái II. rész:

Összefoglaló nagyregény a Bismarck csatahajó dicsőségéről és bukásáról, valamint a Ballard- expedíció + Ernst Lindemann életrajz

 

Bloggerek kritikái - recenziói:

 

Gábor olvasatában  a Gránátok a becsületért - a Gabó olvas - című blog szerkesztője

"Az első regény történései után beleszerettem ebbe a témába, kíváncsian vártam a folytatást."
"Izolde Johannsen ismét mesteri és pontos képet ad a kor embereiről, haditechnikájáról. Színesen, olvasmányosan mutatja be a történelem ezen időszakát. Pátosz, részrehajlás nélkül, merülhetünk bele a héroszi küzdelem megismerésébe, ami vér, verejték és becsület árán mutatja be a Bismarck és matrózai sorsát."

Gábor olvasatában  A Birodalmi kalóz 

"Az Admiral Graf Spee német birodalmi páncéloshajó titkos küldetése, története valódi élményt adó kalandos olvasmány. Fordulatos, alapos, és roppant módon tanulságos emberi oldaláról mutatja be a szereplőket és a háborút. A belső emberi viszonyok ábrázolása, egyéni karakterek és személyek bemutatásával válik még személyesebbé, emberivé a történet. A két szerző mesteri és pontos képet ad.  A történelem érdekes és szórakoztató megismerését adja a könyv. Stílusa olvasmányos, kalandok adottak és valósak.

Izolde Johannsen és Michael T. Marble történelmi regénysorozata II. világháborús birodalmi Németország haditengerészetének (Kriegsmarine) bemutatása, a nagy felszíni hadihajók történetén
és kapitányaik életrajzán keresztül ígéretesen igényes kezdeményezés, amit a történelem szerető és
kíváncsi olvasók örömmel fogadnak. Szerettem olvasni jó volt elmerülni, részese lenni ezeknek a tengeri csatáknak. A hatalmas munka, precíz anyaggyűjtés, érezhető hozzáértés kiváló történelmi olvasókönyvet eredményezett."

 

Dia olvasatában  a Gránátok a becsületért - az I love reading - című blog szerkesztője

Az azt hiszem, a december végi értékelésemből mindenki számára eléggé ismeretes, hogy a sorozat első kötete is eléggé mély érzelmi nyomokat hagyott bennem annak idején. Gyakorlatilag egy történelmi korszakot kezdtem el egy teljesen másik, egészen addig megvetett oldalról látni, és kénytelen voltam szembesülni a ténnyel, hogy nem minden fekete és fehér itt sem.

Olvassátok ezt a sorozatot, mert egy olyan nézőpontot nyit meg az olvasók előtt, amiről a történelem tankönyvekben nem vagy csak nagyon kevés szó esik.

Dia olvasatában A Birodalmi kalóz 

"Az eddig nagyátlagban általam olvasott, a korszakban játszódó regények azt emelték ki, hogy a németek milyen ördögien gonoszak, és megvetendők voltak, úgy ez az írás megmutatta nekem az érem másik oldalát is. Hogy azoknak a sokat meghurcolt német katonáknak is voltak szeretteik, családjuk, akiket hátrahagytak, sokszor nem is saját akaratukból, hanem, mert kénytelenek voltak engedelmeskedni egy a saját nagyságának hitébe belebolondult önkényuralmi rendszer eszét vesztett vezetőjének.

Értékelés:
5/5 - Nem tértem még magamhoz."

 

Becca olvasatában  a Gránátok a becsületért - a Little Red Reading Hood - című blog szerkesztője

"Én személy szerint nem rajongok se a német történelemért, se a csatahajókért, meg úgy…alapjáraton semmihez, aminek köze van a német nyelvhez. (hangos kacaj beszúrása). És ennek ellenére bitang mód élveztem ezt a regényt, csakúgy, ahogy tettem az első kötet esetében."

"Így napokkal az olvasás után is képes annyira a varázsa alatt tartani, hogy akárhányszor csak rágondolok, ismét hallom a legénység zsivaját, együtt mókázok velük, részt veszek minden egyes aprócska pillanatban."

Becca olvasatában  A Birodalmi kalóz 

"Szeretek minden véleményt úgy kezdeni, hogy lefektetem az alapokat, amire az egész értékelésem épül. Jelen esetben ezt különösen fontosnak találom. Hogy miért? Mert ez a regény hihetetlenül különleges helyett kaparintott meg magának a szívemben.

Azt tudni kell rólam, hogy bármekkora szenvedéllyel is viseltetek a történelem iránt, bármennyire is vártam az iskolában, hogy végre elkezdődjék a történelem óra, mikor kiderült, hogy a világháborúkról vagy éppen a németekről fogunk tanulni, legszívesebben a pad alá bújtam volna. Egyszerűen senki se tudta megszerettetni velem ezen időszakokat, érettségin is azért könyörögtem valami magasabb erőhöz, hogy nehogy ezt a tételt húztam. Mondhatni, megúsztam.

Mikor az írónő megkeresett, hogy olvassam el a regényt, azonnal igent mondtam. Mert hittem benne, hogy nem lehet véletlen az, hogy pont ez a regény került a látókörömbe.

Belevágtam, olvasással párhuzamosan pedig felpattintottam a segédoldalakat, amiket a szerzők hoztak létre a regényhez. Így, habár a regény önmagában is olyan részletes, olyan okos volt, hogy csak úgy szívtam magamba belőle a tudást, még áthatóbb, átfogóbb képet kaptam a hajó, valamint legénysége mindennapjairól."

 

Dia olvasatában a Gránátok a becsületért   a Könyvek és regények - blog szerkesztője

A Gránátok a becsületért ismét rengeteg érzelmet ont magából és kelt az olvasóban /megfelelő példa erre a fenti kirohanásom/, akárcsak A birodalmi kalóz. Miközben olvastam, azon tűnődtem, milyen remek film lehetne ebből.

Én ismét csak megköszönném az élményt Izolde Johannsennek és minél több olvasót ösztönöznék arra, hogy ragadjon a kezébe egy A birodalmi kalózt, utána pedig egy Gránátok a becsületértet.  A történelemrajongók esetében kezeskedem, hogy nem bánják meg!

Dia olvasatában  A Birodalmi kalóz 


Tetszett, hogy itt nincsenek előítéletek. Tények vannak. Amikor kiderül, hogy az éremnek két oldala van, hogy az ember "ellensége" is ember, hogy mindenki okkal tesz dolgokat, hogy nincs gonosz és jó, csupán emberek vannak, akikben mindkettő megtalálható, csak eltérő mértékben.

 

 

Olvasói vélemények:

Vörös Attila olvasói levele:
Izolde Johannsen írónő teljesítménye tényleg egészen tiszteletre méltó.
Nem telt el 8 hónap a Birodalmi Kalóz megjelenése óta, és máris kézbe vehetjük új regényét. A gránátok a becsületért a német birodalmi zászlóshajó a Bismarck történetét dolgozza fel. Azét a hajóét, amelynek sztoriját, még talán azok is ismerhetik, akik egy fikarcnyit sem érdeklődnek a II. világháború Atlanti óceáni hadműveletei iránt. A Bismarck rövid élete és pályafutása olyan akár egy ókori görög dráma, van benne győzelem és megdicsőűlés, menekülés, majd az elkerülhetetlenül tragikus vég. Az írónő pontosan tudja ezt, és ennek szellemében írta meg ezt a művét. Tökéletesen érezhető és átélhető, hogy Izolde Johannsen mennyire szereti hőseit, és ez az érzelmi elkötelezettség kifejezetten jót tesz a regénynek. Akárcsak a Birodalmi Kalózban, úgy itt is, szinte lelépnek a szereplők a lapokról, annyira élnek a figurák, hogy úgy érzem, ez a fajta egészen elképesztően erős jellemábrázolási tehetség csak a legnagyobbak sajátja. A cselekményvezetést illetően is maximálisan ki vagyunk szolgálva, itt különös tekintettel a célközönségre gondolok, akik már álmukból felkeltve is kivülről fújják, hogy mi történt a hajóval. Itt szeretném megjegyezni, hogy aki esetleg a Lütjens-Lindemann konfliktust illetően arra gondol, hogy majd ebből a regényből tudja meg a „frankót”, az csalódni fog, Ildikó nagyon helyesen nem foglal állást ebben a kérdésben, nem is lehet egyébként, ugyanis abban a helyzetben, amelybe Lütjens tengernagy a HOOD elsüllyesztése után került, nincsenek jó kérdések és jó válaszok sem. Neki, mint a hadműveletet vezénylő parancsnoknak kellett hoznia egy döntést, ezt megtette, a következményeket pedig ismerjük. Azt hiszem, hogy ott és akkor Günther Lütjens tengernagy volt a világ legmagányosabb embere.

A végső ütközet leírásán nem volt könnyű túljutnom. Maximálisan át tudtam érezni, hogy mit jelentett a legénységnek abban a pokolban, a Bismarck acélpáncél hajótestébe zárva, a rájuk záporozó brit gránátok özönében valahogy mégis életben maradni – már akinek sikerült, ¬- az életösztönük végső erőfeszítésével még egyszer felküzdeni magukat a fedélzetre, hogy aztán a vízbe ugorva érje őket a halál. Köztudomású, hogy a csatahajó 2400 fős személyzetéből alig több mint százan maradtak életben, az angolok a túlélőket a tengeralattjáró veszély miatt kénytelenek voltak a sorsukra hagyni. Természetesen nem mehetünk el szó nélkül a regény technikai illetve szakmai utószava mellett, amely valóságos kincsesbánya a Bismarck rajongói számára. Ilyen ínyencségeket tartalmaz, mint például Lindemann kapitány részletes életrajza, a Ballard expedíció leírása, és még számtalan felbecsülhetetlenül értékes technikai adat magáról a hajóról. Hozzátenném, hogy még a legmagasabb színvonalú külföldi szakirodalmakban sem találhatóak ilyen részletes leírások, illetve szakmai függelékek.

Összegezvén, azt kell hogy mondjam, nekem eddig a legnagyobb élményt a haditengerészeti regények közül az Óriások csatája (The chase and sinking of the Bismarck) című mű jelentette.
Most viszont úgy érzem, hogy a Ludovic Kennedy által egykoron oly magasra rakott lécet Ildikónak ezzel a regényével sikerült átugrania. Nagyon várom a következő az Admiral Scheer-ről szóló eposzt, már csak azért is, mert ennek végre a happy end a vége. Mindenkinek tartalmas és nagyon nagy élményeket adó olvasást kívánok a regényhez."

 

Elek Gergő olvasói levele:

Kedves Izolde! Kérem engedje meg, hogy -mint teljesen laikus, mint igazi "végfelhasználó" - pár sorban leírjam a véleményemet a sorozat eddig megjelent regényeiről.
Mivel a regények témája igen közel áll az érdeklődési körömhöz, nem volt kérdés, hogy el akarom olvasni őket. Tehát azt nem mondhatom, hogy "valahogy a kezembe került és életemben nem gondoltam volna, hogy valaha is hajós-háborús könyveket fogok olvasni". Azt viszont kijelenthetem, hogy az ilyen történelmi regények miatt szoktam le a háborús filmekről és tértem át inkább az olvasásukra! Mindkét regénynél tudjuk, hogy mi a vége és mégis megannyi "meglepetést" tartogat. Zseniálisnak tartom, ahogy a regények felépülnek. Megismerhetjük a szereplőket, meg is szerethetjük őket,- itt szeretnék említést tenni a könyvek egyetlen negatívumáról; ami a hihetetlen bőséges és részletes információ. Emiatt gyakran hátra kellett lapoznom a segédoldalakhoz, de egyben ez mutatja azt a rengeteg háttérmunkát és alaposságot, hitelességet,minek a jegyében a könyvek íródtak - majd fokozatosan jut el az olvasó a végkimenetelig. Pozitívum számomra, hogy itt még nem ér véget egyik történet sem és gazdagon találunk epilógust is. Az pedig már csak hab volt a tortán, hogy a második kötetben "régi ismerősök" köszönnek vissza. A megannyi adat ellenére nagyon olvasmányosnak tartom, szinte bármelyik szereplővel tudtam azonosulni és egy picit én is átéltem a II.Világháborús tengeri ütközeteket. Továbbá szerintem egy kis szociológiai "leckét" is kap az olvasó, abból a korszakból, amely ugyan eddigi történelmünk legsötétebbike, de volt még becsület.
Szívből remélem, hogy még jó pár kötettel fog bővülni a "Birodalom Tengeri Bástyái" sorozat.

Szoktam látogatni a könyvek blog oldalait ugyan de véleményem szerint ezek a hiánypótló kötetek idővel megérdemelnének egy külön "albumot" fényképekkel, térképekkel,önéletrajzokkal,rövidebb történetekkel, érdekességekkel.

 

Péter Zsolt olvasói levele:

Befejeztem második olvasásra is Izolde Johannsen Gránátok a becsületért című könyvét. Remélem nem számít spoilerezésnek ha leírom, ebben a könyvben is elsüllyed a Bismarck csatahajó. A különbség más a témát érintő könyvekhez képest a méltóság és a becsület, az a rendkívüli közelség, amivel az író elénk tárja a több ezer tonnányi páncélzat mögött szolgáló és élő tengerészek mindennapjait, személyes gondolatait. Az első oldalak után már nem is a legendás csata alakulását vártam a legjobban, hanem a történelmi hűséghez legközelebb álló írói jellembemutatásokat, a részletes környezeti leírásokat, a szereplők beszélgetéseit.

Nem hiszem, hogy van a világon ennél részletesebb, teljesebb képet adó regény erről a világtörténelmet is befolyásoló eseménysorozatról. Ez a Bismarck mostantól büszkén, egyenes gerinccel horgonyoz polcomon a Graf Spee mellett. ( tengerészeik pedig éjjelente a parti kocsma cigaretta füstjében beszélik meg életük nagy pillanatait...)

 

Fekete Krisztián olvasói levele: 

Első blikkre, röviden összesítve nagyon tetszik, a részletesebb előzmény és jobb kifejtése a szereplőknek nagy előrelépés az előző regényhez viszonyítva, közelebb érezhetjük őket. A technikai adatok is bőségesek, ami kifejezetten jó. Ami külön kiemelendő, hogy sok nem csak a Bismarckot érintő eseményről tudunk meg részleteket. Ami kicsit fura volt, az az, hogy Lindemann kap egy életrajzi bemutatást a végén, Lütjens nem, noha közel annyit szerepelt a könyvben. A másik furcsaság, hogy arányában a Bismarck mellett a Gneisenau és a Scharnhorst is sok figyelmet kap, ami jó is lenne, ha Lütjens lenne a főszereplő fókuszban, mégis egy kicsit elmosódik, hogy ki is a főszereplő, így nem arányos a többiekkel, noha ők is legalább annyit szerepelnek, ami egyébként tetszik, mivel így több szereplőt is jobban ismerünk meg (ez a része nagyon tetszett). Ami viszont meglepett az az U-556 esete. Mármint tudtam róla és a Bismarckról, tartottak külön megemlékezést is, csak a tengeralattjárós erőknél a tisztek és a legénység között nem volt ilyen méretű engedékenység, közbeszólást nem engedett volna meg egy feljebbvaló. Habár az is igaz, hogy az U-556-ról konkrétan nincs ismeretem, a viselkedést csak azokból ismerem, ahol olvastam is a naplókat. Mondjuk ez csak nekem szúrhat szemet. Illetve még egy kritika, továbbra is a kapott könyvben rengeteg a nyomdahiba: helyesírási hiba, elütés, elírás... A nyomda lektora nem végzett valami jó munkát ezzel sem (az előzőnél is sok hiba volt). Nem ismerem a kiadó lektorálási rendszerét, de sanszos, hogy ezen spórolnak. Végül pontozás: 9/10 Csak így tovább.

Megtekintések száma: 133 | Hozzáadta:: Izzie | Címkék (kulcsszavak): Lindemann, regényei, Bismarck, Csatahajó, haditengerészet, Lütjens, kriegsmarine, történelmi, birodalmi, Izolde Johannsen | Helyezés: 0.0/0
Összes hozzászólás: 0
Név *:
Email *:
Kód *: