Belépés

Keresés

Naptár

«  Június 2018  »
HKSzeCsPSzoV
    123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930

Statisztika


Online összesen: 1
Vendégek: 1
Felhasználók: 0
Izolde Johannsen író honlapja
Péntek, 2018-09-21, 11:39 AM
Üdvözöllek Vendég
Főoldal | Regisztráció | Belépés | RSS

Blog

Főoldal » 2018 » Június » 28 » A birodalmi kalóz - olvasói vélemények 2016-2018.
0:10 AM
A birodalmi kalóz - olvasói vélemények 2016-2018.

Szakriszt (Moly) olvasói vélemény:

Kicsit csalóka a könyv olvasására megjelölt időm, mert tulajdonképpen egy hét alatt olvastam el, de először egy pár oldal után félretettem. Sok volt az első 10 oldalon felbukkanó szereplők neve, foglalkozása. Aztán kiderült, hogy kb. a 15. oldaltól ez változik, előzményt tudunk meg szereplők fokozatos bevezetésével és bemutatásával.
Szeretem a történelmi regényeket, vagyis, ami jól meg van írva és izgalmas. A történet viszi magával az embert és még tanul is közben. Ez egy nagyon jól megírt regény és a források, adatok könyv végén szereplő listázásokból (ott a szereplők vele, foglalkozása is) kikövetkeztethető, hogy alapos, történelmileg hiteles.
A háborúban részt vett emberek erkölcsi megítélése mindig nehéz, főleg a vesztesekről, de mindig eszembe jut, hogy a nagyapáim se saját jókedvükben mentek harcolni, fogságba, nagymamám bátyjai se azért adták életüket, mert a hittek a szlogenekben, amikkel harcba küldték őket. A főszereplő szerintem mindazonáltal kissé túlzottan pozitívan van ábrázolva. Hadihajóval kereskedelmi hajókat legyőzni és elsüllyeszteni nem tűnik olyan nagy kunsztnak, az első valódi csatában viszont nem szerepelt túl fényesen, bár ott három hajó volt ellene. Ráadásul az öngyilkosságot se tartom bátor megoldásnak, sokkal több bátorság kell a továbbéléshez.
A történetet azonban nagyon élveztem, a kisember ábrázolását is, az ismereteim bővülését. Külön kuriózum, hogy erről a témáról egy nő írt. Biztos fogok még olvasni tőle.

 

Kiss Csaba olvasói vélemény:

Az űrlap tetejeA könyv elolvasása után véleményem a német katonákról és tisztekről sokban nem változott. A háború ezen szakaszában úriemberek harcoltak úri emberekkel, ahogy a nagy háborúban is, Ez azután változott, hogy az oroszok és az amerikaiak megjelentek a harctéren. Nos azok finoman szólva nem voltak azok… Az olvasás során nem használtam az említett anyagot. Egyrészt nem tudtam a létezéséről, vagy elsikkadtam az infó felett. Illetve nem szeretek a PC és a könyv között ugrálni. (Mondjuk a könyvben jó lett volna az a két térképvázlat, mert tuti sokat odalapoztam volna…) Jó lenne ilyen egyébként az Altmark útjáról is… A könyv tetszett, valószínűleg többször is elolvasom. A Bismarck meséjét már megvettem és tervezem a többit is. Örömmel látom, hogy lesz Monarchiás történet később. A könyvet feltétlen ajánlanám másnak, sőt egy barátomnak kölcsön is adom. Tudom ez neked nem a legjobb hír, de most egy kiló vassal a lábában nagyon megérdemli. A sorozat borítói ne haragudj, de nekem nagyon nem jönnek be. Ha csak azt láttam volna egy könyvesboltban lehet, hogy a figyelmemet is elkerüli a könyv. Tény, a cím alatti mondatra azonnal ugortam volna. A fülszöveg viszont zseniális. A meséd nagyon tetszett, bár kisebb törést okozott nekem a közepén az addig nyugis történet hirtelen a csata közepébe pottyantam. Először nem is értettem, azt hittem ki maradt egy fejezet. Ami igaz is, mivel a legelső fejezet hiányzott innen. Ez valószínűleg csak nekem volt zavaró, mivel a könyvet csak otthon olvastam, napközben a munkába járás során a könyvolvasómat nyűvöm így van hogy azon két könyvet is elolvasok, még az otthoni nyomtatottból egyet. Nem akarom agyon dicsérni, de nagyon jó volt olvasni. A cím választással viszont nagyon nem értek egyet. Langsdorf nem volt sem kalóz, sem privateer. Ez a kalózozás kicsit lealacsonyította egy hősnek az hírét, aki egyrészt hős volt, hiszen a hazájáért halt meg, családjánál is előbbre volt szeretett országa. Másrészt úri ember volt, aki a régi hagyományokat követte. A szereplők emberiek voltak, kellemes meglepetés volt Ascher megjelenése a Bismarck történetében. Kíváncsi leszek túl éli-e… A mérföld fordítások km-re néhol elég pontatlannak tűntek, de ez lényegtelen. Viszont ez alapján azon kezdtem el gondolkodni, hogyha a könyv átlag halandóknak íródott lehet, hogy jobb lenne a km/h és km mértékegységeket használni (zárójelben a mérföld/csomó) mivel ez szerintem könnyebben emészthető. Milos Hubacek könyvét ismerem, először vagy 23 éve olvastam, akkor még nem igazán zavart, vagy vettem észre, de 2. olvasatra kb. 8 évre rá már zavart a sok nácizás. Ettől független hiánypótló mű.

 

Dorkabuba (Moly) olvasói vélemény:

Hol is kezdjem…nemtől és kortól függetlenül ajánlom mindenkinek. Na jó, alsó korhatárt azért adjunk: a II. világháborús ismeretek jól jönnek, úgyhogy 8. osztály. Bár persze több értelme van valamivel később, mondjuk gimi 4. környékén kézbe venni a könyvet, de minden gond nélkül el tudom képzelni, ahogy egy 8.-os rajong érte.
    A történelmi fikció eléggé megosztó műfaj. Én személy szerint elég keveset olvasok, két okból. (1) Egyedül a 20. századi történelem köt le (vagy legalábbis a középkor utáni, ha kis engedményt akarok tenni), (2) illetve mivel elég hiányos a történelemtudásom (az, hogy mindig 5-ös voltam belőle, semmit nem mond a valós tudásomról), ha már ilyen témában tájékozódom, szeretem tudni, mi tény, és mi fiktív – márpedig ezt nem mindig egyszerű elkülöníteni egy regényben. Ráadásul ha túlságosan fiktív, akkor nem történelmi olvasatként fogom fel, inkább csak háttérelemként kezelem. Cserébe ha viszont nagyon dokumentarista, akkor sokszor száraz, és inkább érzem nehezebb tanulásnak, semmint pozitív olvasásélménynek.
    Nézzük, mit hozott ki a helyzetéből A birodalmi kalóz! Masszív kutatómunka áll mögötte, ez egyértelműen látszik. El van látva az olvasó információdömpinggel, de éppen csak annyira, hogy még el is bírja. És éppenséggel el lehet lenni anélkül is, hogy pontosan tudná az ember, ki a fregattkapitány, a korvettkapitány meg a sorhajókapitány, egymáshoz képest is, meg csak úgy önmagában. (Bár egyébként a könyv végében segít a függelékrész, amit persze csak utólag vettem észre, de a szövegkörnyezetből egy idő után magától is körvonalazódik, hogy ki áll ki fölött rendfokozatban.) A könyv Facebook-oldalán és honlapján kiegészítő információkat is lehet találni (pl. képek, videók), de nekem az olvasás közben sok lett volna (meg nem is tudtam róla, hogy létezik…). Viszont így az olvasás után böngészni ezeket a helyeket egészen „nosztalgikus” élmény, és abszolút képes hozzáadni a papíralapú könyvhöz. Mindemellett pedig nagyon olvasmányos és izgalmas a könyv, főleg, hogy a pontos végkifejletet nem tudtam előre, és gyanítom, az olvasók jórésze szintén nem úgy jön ki a közoktatásból, hogy pontosan tud mindent az Admiral Graf Spee zsebcsatahajóról.
    Olvasás közben egyszer sem merült fel bennem, hogy ez egyébként egy „férfias téma”. Pedig nyilván az, egészen logikus okokból, meg hát nem sok nőt ismerek, aki él-hal a haditengerészetért…még olyat sem nagyon, aki a világháború(k)ért. Egyszerűen ez nem egy finom, nőies téma, még a teljesen fiktív cselekménnyel rendelkező, a háborút csak szívszorongató háttérként használó romantikus regények is a „nehezebb” kategóriába tartoznak általában. A haditengerészet pedig egy még speciálisabb szelete a hadviselésnek. Ettől függetlenül egy pillanatra sem tudatosodott bennem, hogy én egy nő vagyok, és mint nő olvasok egy világháborús dokumentumregényt. Ami – utólag átgondolva – az írónő ügyességét dicséri, hiszen valószínűleg a „női” részem is megkapta, amire szüksége volt, a férfias téma ellenére. Ezalatt konkrétan arra gondolok, hogy az alapossága mellett egy nagyon érzékeny, emberséges könyvről van szó. Néhányszor küszködtem is a könnyeimmel, pedig nem vagyok sírós, főleg nem könyvek tekintetében. Egyszerűen, de nagyon szépen volt megírva, és persze rátesz egy lapáttal, hogy valós eseményeket ír le, amitől minden még élőbbnek hat.
    Ez az érzékenység teszi lehetővé, hogy kicsit átértékeljük a sztereotípiát a németekről a II. világháborúban. A sztereotípiák nem véletlenül alakulnak ki, sokszor van igazságtartalmuk, és a náci ideológia zászlója alatt végrehajtott borzalmakat nem lehet semmissé tenni. De ha nem ennyire távolról szemléljük a helyzetet…a sztereotípia gyakorlatilag egy statisztikailag kialakult kép, vagyis tömegekre alkalmazható, de egyénekre nem! A birodalmi kalóz többek között erre is rávilágít, hiszen egy gyakorlatilag Hitlernek szolgáló német katona is ember, és lehet igazán tiszteletreméltó és jó ember. Egyébként nem gondolom, hogy ezzel a történelemtanárok ne lennének tisztában – de arra sajnos nincs idő a közoktatásban, hogy a történelemnek az emberségre nevelő részét is előtérbe lehessen helyezni.
    Összességében annyit tudok mondani, hogy aki elolvassa ezt a regényt, nem fogja megbánni. Engem teljesen megvett a stílus és a témakör is, és amint a kis egyetemista budget-m engedi, beszerzem a másik két kötetet, ha már a könyvtárban csak az első volt meg (de az legalább dedikáltan. ) Meg amúgy is, mennyire jól hangzik, hogy az Underground nekem nyomtatja ki a könyvet?! (És ennek ellenére amúgy nem kerül többe, mint egy könyv úgy általában, sőt.)

 

Elek Gergő olvasói véleménye:

Kedves Izolde! Kérem engedje meg, hogy -mint teljesen laikus, mint igazi "végfelhasználó" - pár sorban leírjam a véleményemet a sorozat eddig megjelent regényeiről.
Mivel a regények témája igen közel áll az érdeklődési körömhöz, nem volt kérdés, hogy el akarom olvasni őket. Tehát azt nem mondhatom, hogy "valahogy a kezembe került és életemben nem gondoltam volna, hogy valaha is hajós-háborús könyveket fogok olvasni". Azt viszont kijelenthetem, hogy az ilyen történelmi regények miatt szoktam le a háborús filmekről és tértem át inkább az olvasásukra! Mindkét regénynél tudjuk, hogy mi a vége és mégis megannyi "meglepetést" tartogat. Zseniálisnak tartom, ahogy a regények felépülnek. Megismerhetjük a szereplőket, meg is szerethetjük őket,- itt szeretnék említést tenni a könyvek egyetlen negatívumáról; ami a hihetetlen bőséges és részletes információ. Emiatt gyakran hátra kellett lapoznom a segédoldalakhoz, de egyben ez mutatja azt a rengeteg háttérmunkát és alaposságot, hitelességet,minek a jegyében a könyvek íródtak - majd fokozatosan jut el az olvasó a végkimenetelig. Pozitívum számomra, hogy itt még nem ér véget egyik történet sem és gazdagon találunk epilógust is. Az pedig már csak hab volt a tortán, hogy a második kötetben "régi ismerősök" köszönnek vissza. A megannyi adat ellenére nagyon olvasmányosnak tartom, szinte bármelyik szereplővel tudtam azonosulni és egy picit én is átéltem a II.Világháborús tengeri ütközeteket. Továbbá szerintem egy kis szociológiai "leckét" is kap az olvasó, abból a korszakból, amely ugyan eddigi történelmünk legsötétebbike, de volt még becsület.
Szívből remélem, hogy még jó pár kötettel fog bővülni a "Birodalom Tengeri Bástyái" sorozat.

Szoktam látogatni a könyvek blog oldalait ugyan de véleményem szerint ezek a hiánypótló kötetek idővel megérdemelnének egy külön "albumot" fényképekkel, térképekkel,önéletrajzokkal,rövidebb történetekkel, érdekességekkel.

Vörös Attila olvasónk véleménye, aki a TITHMHE tagja:

"Az utóbbi években kevés könyv megjelenését vártam ennyire hihetetlen izgalommal és érdeklődéssel, mint a Birodalmi kalózét. Mikor az első hírek érkeztek arról, hogy regény készül a Graf Spee elképesztően izgalmas és drámai történetéről, kicsit féltettem az írónőt, vajon meg tud-e birkózni ezzel a kétségkivül hatalmas feladattal, de aggodalmaim már az első fejezetek elolvasásakor eloszlottak. Ez a mű nyilvánvalóan egy abszolút hiánypótló irodalom, tekintve, hogy a Graf Speeről magyar nyelven soha nem jelent meg ilyen átfogó, részletes, míves igényességű nagyregény. Minden lapján érződik az a rengeteg kutatómunka, elhivatottság, tehetség, kreativitás és szeretet a téma iránt, amit a szerző és a mögötte álló Kriegsmarine csoport belerakott. Külön óriási ötletnek tartom, hogy az angol ellenfelek (az elfogott kereskedelmi hajók legénységét leszámítva) nem jelennek meg a regény lapjain, csak a németek szemszögéből látjuk az eseményeket, magával ragadó feszültséget hordozva ezáltal, ami alól az olvasó nem vonhatja ki magát. Ezt saját magamon is tapasztaltam, néha annyira izgultam, hogy teljesen elfeledkeztem arról, hogy jé...., én ezt a sztorit már igencsak ismerem.
 
Arról, hogy a Birodalmi kalóz mennyire letehetetlen, csak egy adalék, én reggel 6-kor kezdtem el olvasni (koránkelő vagyok), és néhány kisebb szünetet tartva éjjel 11-kor értem a végére. Egy nap alatt megvolt!!!! Úgy gondolom, hogy ez mindennél többet elmond arról, hogy miért is lehet nagyon szeretni ezt a könyvet. Mert végig kifejezetten érdekfeszítő, remek a stílusa, stilisztikailag is abszolút a csúcson van, és a pompás jellemábrázolások meg még rátesznek egy lapáttal a már amúgy is mellbevágó összképre.
 
Direkt nem mennék bele most részletesen a cselekmény elemzésébe, mert akkor spoilereznem kellene, azt pedig nagyon nem szeretnék, tekintve, hogy biztos vagyok benne, lesznek olyan olvasók is, akik most találkoznak először a Graf Spee történetével. Hála az írónőnek a páncéloshajó parancsnoka Hans Langsdorff kapitány végre a megfelelő helyre került, ez az egészen rendkívüli képességű tengerésztiszt megmutatta az egész világnak, hogyan maradhat valaki EMBER az embertelenségben, igazi humanista figurája a regény fő "attrakciója" ha szabad ilyen furcsán paradox módon fogalmaznom. Langsdorffot az ellenfelei is tisztelték, becsülték, szerették, a saját legénysége pedig egyenesen apai példaképként tekintett rá. Bár önként vállalt tragikus döntésével osztozott hajója sorsában, mégis 77 évvel az események után is annyira megdicsőülten áll előttünk, amilyen csak keveseknek jutott osztályrészül a Harmadik Birodalom katonatisztjei közül.
 
Végezetül arra kérnék tényleg nyomatékosan mindenkit aki csak egy kicsit is érdeklődik a történelem iránt, hogy feltétlenül olvassa el ezt a könyvet, szánjon rá időt, higgye el, hogy nagyon fogja szeretni, bár csak egyetlen magányos német hadihajó bevetésének a története, mégis a sztori túlmutat a háború poklán, alapvető emberi értékeket hordoz, talán egy kicsit mindannyian magunkra is ismerhetünk, rádöbbenhetünk arra, hogy talán mégsem elkoptatott szólamok ezek, mint bajtársiasság, lojalitás, egymás iránti tisztelet, tolerancia, és talán még az is eszünkbe juthat, hogy a hazáért meghalni, bizony dicsőség."

 

 

 

 

Hajós Gergely Neo olvasónk véleménye: 


"Ez volt az első haditengerészettel foglalkozó könyv, amit valaha olvastam. Először, azt hittem szárazan lesz a könyv, de már az első oldal után kellemes csalódás ért. Még mindig nem tudom elhinni, hogy lehet ennyire kalandregényesen megírni egy történelmi könyvet, ami számomra nagyon pozitív volt. A könyv maga nagyon izgalmas volt még úgy is ,hogy tudtam mi fog történni a hajóval. Nagyon jól meg volt fogalmazva és az érzelmek, amiket ki tudott váltani A karakterek személyisége is nagyon jól ki volt dolgozva. Én is úgy éreztem, mintha a hajón lennék és átélném azokat a dolgokat, amik ott történtek. Miután a hajó hullámsírba süllyed annyira belemerültem a gondolataimba, hogy nem tudtam másra koncentrálni jó sok ideig. csak ajánlani lehet A birodalmi kalózt . Nagyon beleférkőzött a szívembe és az egyik kedvenc könyvemnek tartom. Sokat lehet tanulni a könyvből a hazaszeretetről és a lovagiasságról is

Most, hogy kiolvastam elfoglalta a méltó helyét a többi ilyen témájú könyvem között. Nagyon szépen köszönöm ,hogy megírtátok ezt a könyvet!"

 

Herger Tamás olvasónk véleménye: 


„Nagyon tetszett a könyv! Hajós emberként és családapaként teljesen át tudtam érezni a Langsdorff és tüzér tisztje gondolatait.

Ha jól gondolom sok kutató munka van a könyvben. Tetszett! Köszönöm, hogy megirtad! Várom a folytatást!”

 

Zsolt Péter olvasónk véleménye: 

"Kicsit tovább tartott. Kétszer egymás után elolvasni. Az igazán jó könyveimet négyszer, ötször is elolvasom, a kalóz még elő van jegyezve pár olvasásra. Másodszor már van, hogy egy fejezetet, vagy jelenetet többször is el, át olvasok. Így tudok személyesen is ott lenni, érezni a szétszakadt páncéllemezek közt beszálló vízpermetet, a kordit szúrós szagát, az égett fa és műanyag nehéz füstjét. Elképzelni/átélni a zárt térben robbanó gránátok okozta elképzelhetetlen káoszt és hangzavart. Később leültem egy sámlira a kapitányi bőrfotel mellé és végighallgattam az állapotjelentést, a veszteséglistát. Azon kezdtem töprengeni, én más döntést hoztam volna. Persze nem lehetek Langsdorff, de az adott körülmények között más taktikával harcoltam volna a cirkálók ellen. Ez van. Talán majd a harmadik olvasás. Minden esetre a Birodalmi kalóz gyűjteményem egyik jeles darabja lett, nem is teszem olyan magasra, mert nemsokára ismét kifutok a Spee fedélzetén."

 

Auksz Attila olvasónk véleménye:
"A rövid és tömör véleményem: abba ne hagyd az írást, mert az nagy veszteség lenne a történelmi regények rajongói számára!

Kicsit bővebben: nagyon tetszett, néha alig bírtam abbahagyni az olvasást! Még kavarognak bennem a gondolatok, de ami biztos ez a könyv felkerült a többször elolvasandó könyvek listájára!

Nagyon tetszett, ahogy emberi oldaláról közelítetted meg az egész történetet! Amikor az egyik tengerész haldoklását írtad le hasonló érzések fogtak el, mint mikor 2010-ben megtudtuk, hogy katonatársaink estek el Afganisztánban! Személyesen nem ismertem Őket, de katonatársak voltak! Ezt az érzést nem tudom jobban megfogalmazni!

Jól követhető, lenyűgöző az írásod! A regény hatására, mint egyik szimpatikus szereplő felkeltette az érdeklődésemet Paul Ascher fregattkapitány, akivel gondolom a következő regényben is találkozhatunk."

 

Békési Sándor olvasói levele:

Megvettem,elolvastam. Nekem olyan nagyon nem tetszett mint sokaknak. Lehet az én hibám. Legalább egy skiccet rakhattak volna bele térkép gyanánt. Hiány érzetem volt emiatt is. Olyan mentek,mentek aztán elsülyesztették ezt a hajót,majd megint mentek aztán megint egy hajót stb. Sok mindent a neten néztem meg ,hogy teljesen képbe legyek az eseményekkel.Nem tudom a Bismarkról milyen lesz a könyv de az Óriások csatája c. könyv nehezen űberelhető.

 

Anton Gorogyeckij (Moly) olvasói véleménye: 

Igazából az a „baj”, hogy ezt a történetet már legalább háromszor olvastam máshol és filmen is láttam (The Battle of the River Plate, 1956-ból), így igazából nem is tudom, mit vártam a könyvtől. Talán abban reménykedtem, hogy – mivel mégiscsak regényről beszélünk – a karakterek ábrázolása majd nyújt valami újat. Sajnos ebben is kicsit csalódnom kellett, nem lett túl mély egyik karakternek az ábrázolása, karakterfejlődése sem. Például megvan a szokásos gonosz(kodó) náci tiszt, aki sanyargatja a természetesen makulátlan tisztaságú, jóravaló fiatal matrózt, de aztán egyik pillanatról a másikra „megjavul” a tiszt és onnantól kezdve már ő az egyik legpozitívabb szereplő. Hogy miként és miért ment végbe ez a változás, nem tudjuk meg (ahogy azt sem, hogy egyáltalán miért is volt olyan gonosz, most az azért elég gyenge indok, hogy mert elvesztett egy fogadást). Aztán ott van a – mint kiderül, Németországban ekkoriban nem igazán kívánatos származással rendelkező – másik tiszt, aki megsúgja bizalmasan Langsdorffnak, hogy mi a helyzet vele. De aztán a későbbiekben ennek sem lesz jelentősége, így egy kicsit feleslegesnek éreztem ezt a szálat is.
Ami igazán – talán egyedül – tetszett, az az első tiszt filozofálása arról, hogy hogyan lehetett volna többet kihozni ebből az egész szituációból, amibe a Graf Spee és legénysége a végén keveredett. Az tényleg nagyon jó volt. Minden más azonban nem nyerte el a tetszésemet, de ismétlem, valószínűleg azért, mert már töviről hegyire ismerem ezt a sztorit (éppen ezért a következő részt, a Bismarckról már pláne nem fogom elolvasni, mert azt meg még inkább ismerem). Azoknak tudom ajánlani, akik – velem ellentétben – még csak ismerkednek a II. világháború haditengerészeti történéseivel, mert nekik érdekes lehet.

Megtekintések száma: 82 | Hozzáadta:: Izzie | Címkék (kulcsszavak): Hans Langsdorff, Admiral Graf Spee, Altmark, birodalmi kalóz, pocket battleship, dau, zsebcsatahajó, haditengerészet, történelmiregény, kalandregény | Helyezés: 0.0/0
Összes hozzászólás: 0
Név *:
Email *:
Kód *: