Belépés

Keresés

Naptár

«  December 2017  »
HKSzeCsPSzoV
    123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031

Statisztika


Online összesen: 1
Vendégek: 1
Felhasználók: 0
Izolde Johannsen író honlapja
Szerda, 2018-01-17, 11:04 PM
Üdvözöllek Vendég
Főoldal | Regisztráció | Belépés | RSS

Blog

Főoldal » 2017 » December » 9 » Az Izolde-jelenség
8:21 PM
Az Izolde-jelenség

A lektorom üzenete - és a pillanat amikor a levél olvasása kapcsán azért összefutottak a szemem előtt azok a fránya betűk.
Köszönöm barátom!

"Kevés olyan író akad, aki szívesen nyilvánosság elé tárja, miként fejlődött ki a végső íróí stílusa, milyen döccenőkön át bukdácsolt odáig, hogy végre meg tudjon állni alkotóként a saját lábán. Kevés az olyan író is, aki eddig eljutván összegzést készít, és azt önismerete elmélyítéséhez avagy mások okulására közreadja. Még az se sokuktól telik ki, hogy megnevezzék azokat a tanítóikat, akik valódi tudással, gyakorlatokkal vértezték fel őket auditori munkájukhoz. Legtöbben az ezt firtató kérdésekre klasszikus, esetleg aktuálisan elismert művészeket sorolnak.

Izolde Johannsen egyike a ritka kivételeknek. Szinte zavarba hoz, amilyen közvetlenséggel vall kettőnk munkájáról, miközben minden sematikusságot megtagad, ami körbelengi az írószakmát misztikus ködével, és büszkén építi ezt az újféle nimbuszát.

Elégetni a korábbi műveket? Botorság! Elbírja azt a papír, vagy ha nem, akkor az internet!

Kutatómunkába feledkezni évekig, hogy aztán egyedül arathasson le minden babért? Inkább legyen egy speciális, lelkesedéstől hajtott kutatócsapat!

Visszavonulni az írói lét elefántcsonttornyába, ahonnan csupán a méltó meghívásokra kegyeskedik aláereszkedni? Fenét! Két nagy gyerek, kőkemény munka mellett, szenvedélyből ütni a billentyűzetet, éjszakáról-éjszakára!

Leszűkíteni a környezetet kizárólag az érdekeinket szolgáló tevékenységekre, ismerősökre, helyszínekre? Ellenkezőleg! Felépülő ismertségét kihasználva egyre aktívabb véleményformáló és karitatív tevékenységet folytat az összes, életét érintő területen, az egészségügytől kezdve, a komolyzenén át a félig bezárt bányászmúzeum méltatásáig.

Izolde Johannsen fejlődése végigkövethető az első, magánkiadásban megjelent regényétől kezdve egészen a legutóbbi, történelmi témájú művéig.

Az első kötetek az írónő érdeklődési területein zongorázva a fantasztikuma belső világait tárják fel színes, formás kavalkádjukban. Nem sorolom ezeket a műveket, mivel bárki számára lekövethetők az interneten, Izolde Johannsen személyes oldalán, ám a jelenlegi munkájához és eredményeihez viszonyítva az elsők csupán mohlepte szegélykövek azon az úton, ami a pompás kősziklához vezet.

Ez a kőszikla épp növekedőben van: egy monumentális munka magasítja napról napra. A jelenleg hat kötetesre tervezett történelmi regényfolyam a Német Birodalom legnagyobb úszó fegyvereit veszi sorra, rengeteg önéletrajzi és műszaki adattal gazdagítva olvasóit. Nagyon hosszúra nyúlna külön-külön méltatni a hadihajókat bemutató köteteket, inkább azt emelem ki, hogy "A Birodalom tengeri bástyái" sorozat első három megjelent része

A birodalmi kalóz

Gránátok a becsületért

Kalandor a tengeren

ajánlott olvasmány a Bánki Donát Gépészmérnöki karon. Ennél jobban semmi sem mutathat rá arra, szakmailag mennyire eltalált specialitás lett a felvállalt téma.

És ahogy már a sorozat első kötetétől kezdve megszokhattuk, annyira élő, érző, tapintható szereplők vesznek körbe minket a könyv olvasásába merülve, hogy eszünkbe sem jut a történelmi távlatokból szemlélni és eleve elítélni azt a rendszert, ami alatt ezek az emberek éltek, törekedtek, szerettek és - igen, sokszor - szenvedtek. Szenvedték a hideget, a tengeribetegséget, a család hiányát, a hátrahagyott szerelmet, a bizonytalan jövőt.

A legénység egy-egy fiataljának szemén keresztül szépen, finoman, de kegyetlenül épül fel a tengerész hivatás keménysége, végletessége. Egyik nap tengerünnepet ülnek az Egyenlítőn, másnap lángoló hullámok közt fuldokolnak, törött deszkába kapaszkodva.

Senkitől sem olvastam még ennyire életre keltett, filmszerű történelmet. Bár ez lehet csak az én műveletlenségem, ám akkor hálás vagyok, hogy olyantól kaptam meg ezt az élményt, akit van szerencsém élőben, sőt, kedves barátomként ismernem.

Egy másik vitathatatlan érdem az, amikor egy német könyvkiadó keresi meg az alkotót azzal, hogy a saját történelmük mementóját szeretnék kiadni fordításban. Hirtelen példát sem tudok mondani hasonlóra. A Verlag Goldene Rakete kiadó az írónő hazai kiadójához, az Underground kiadóhoz hasonlóan működik, csak épp a német gazdaság részeként, az Amazon egyik partnereként.

2017 december 6-án megtörtént: a kiadó elfogadta a fordítást, kiadási listájára került A birodalmi kalóz. Innentől nincs megállj. nincs ok, amiért egy ekkora olvasói szelet után a világ többi részén olvasókat ki lehetne hagyni.

Remélem, ennek visszahatásaként végre itthoni környezetében is megfelelő helyre teszik Izolde Johannsen munkásságát. Számtalan csalódás, megvezetés, vakvágány, és fáradságtól, keserűségtől kicsorduló könny után talán végre le lehetne venni azt a terhet egy ilyen kaliberű alkotó válláról, amit az önmenedzselés taposómalma ró az erre kényszerülőre. Bebizonyította, hogy hogyha kell, munka mellett, család mellett, a valóság minden nap arcba csapó rideg közönye ellenére is tudja csinálni.

Csak nem jó csinálni. Sárdagasztás szárnyalás helyett. Viszont eddig nem úgy tűnik, hogy ithon javulna a helyzet

A csodás fellendülés legnagyobb kerékkötője a mai magyar könyvpiac áldatlan állapota. Amíg fillérekért, sátrakban árulják a csődeljárásban lefoglalt könyvek tonnáit, hiába izzad ki magából bármelyik kiadó akármilyen tehetséges írótól könyvet, elmaradnak a vásárlói. Ritka, üde kivételek ugyan akadnak, de ez édeskevés ahhoz, hogy az olyan újító fénypászmák, mint Izolde Johannsen, bevilágíthassák az uralkodó sötétséget.

Az írói fejlődés hatalmas áttörése még hátra van: amikor hobbiból hivatássá lép elő az autorkodás, akkor újfajta távlatok nyílnak meg az alkotó előtt. Már nem meghódítatlan földrész az ismertség, az olvasótábor és a lelkes követők csapata, hanem a biztos háttér. Háttér és egyben követelmény: az egyre specifikáltabb elvárások forrásvidéke.
Izolde Johannsen ebbe a völgybe tart, immár a saját erejéből. Csapatát tapasztalt vezetőként irányítva tervezheti a következő éveket, műveket. Én bizakodva nézem haladását, és hiszem, hogy pontosan és szépen, ahogy csillag megy az égen, ott lesz majd az olvasói nyája felett sokáig, ragyogva, betűket sugározva magából a sorban születő könyvei lapjaira.

De ahogy a csillagok sem állandóak, úgy neki is kell majd változnia. Az olvasók felnőnek, megöregednek, a világ fordul párat a tengelye körül, és hipp-hopp, máris más vidék tárul az alkotó szeme elé, más arcok néznek rá, újat, aktuálisat követelve.

Izolde Johannsen még mutatni fog nekünk legalább egy új írói arcot… … és kétségem sincs afelől, hogy az is olyan egyedi lesz, mint az egész személyisége.

De vajon mi lesz az?"

Kiss Tamás

 

Megtekintések száma: 14 | Hozzáadta:: Izzie | Címkék (kulcsszavak): önkritika, nemkeztközi, Izolde Johannsen, lektor, kriegsmarine, német kiadás, vallomás, történelmiregény, krystohans, írói fejlődés | Helyezés: 0.0/0
Összes hozzászólás: 0
Név *:
Email *:
Kód *: