Blog

„Rendkívül türelmes tudok lenni, feltéve, ha a végén elérem, amit akarok.

” Margaret Thatcher"

- Hogyan jutottál idáig, hogy ma egyedüliként írsz a német haditengerészetről és tárgyalást folytatsz németországi kiadóval?

- 2004-ben a Konkrét Könyvek Országos Regényíró verseny második helyezése után úgy éreztem enyém a világ. A Tolvajfejedelem nem várt irodalmi sikere, a zsűri szavai, a reménybeli kiadás ígérete azonban az eufória mellett egyúttal elbizonytalanított. Nem állt mellettem senki, akivel megbeszélhettem volna az aggályaimat, nem volt saját szerkesztőm, aki ismeri a gondolataimat és a hibáimat. Egyedül voltam. Később éveken át, egészen 2013-ig kudarcok kísértek. 2012 volt a mélypont, a KIMTE akkori regényíró pályázata, ahol a benevezett regényem olyan negatív és elmarasztaló kritikát kapott – nyilvánosan -, hogy akkor megfordult a fejemben az egész addigi írói éveim feladása. Hónapokon át naponta elolvastam azokat a fájó sorokat, aztán egy nap elegem lett a sebeim nyalogatásából. Egészen már szemmel tekintettem arra a kritikára. Utat mutatott, a maga nyersességében azt jelezte, hogy rengeteg tanulnivalóm van még. Azonban továbbra is egymagam voltam, ráadásul addigra megtapasztaltam a kezdő írók másik élethelyzetét, azaz a sorozatos visszautasításokat és a váratást – hónapokon keresztül. Így jutottam el arra az elhatározásra, hogy a semmiből felépítem saját magamat, új névvel új irodalmi hivatás felé nézek. Ekkor kerestem fel az Underground kiadót, akiknek az akkori irodájuk – sorsszerűen hajón - a Kláris Irodahajón volt. Hatalmas önbizalmat adott, amikor egy órás tárgyalást követően ott helyben aláírtam a szerződést.

- Mondhatjuk azt, hogy a kudarcok után mentálisan felépítetted önmagad? Hogyan lett Dénesi Ildikó Izolde Johannsen?

- Igen, fogalmazhatunk így. Felvállaltam a hibáimat és ez nagyon sok erőt adott. A kudarc először elbizonytalanított, aztán nekiálltam kielemezni azokat az élethelyzeteket, amelyek újra és újra meggátoltak az előrelépésben. A legnehezebb saját kishitűségem legyőzése volt. Ehhez volt szükségem a névre. A névválasztás komoly és felelősségteljes dolog. Abban már benne van az eljövendő. Mivel tudtam, hogy a későbbiekben történelmiregény írással ezen belül a német haditengerészettel és életrajzírással akarok foglalkozni, ahhoz a vállaláshoz méltó névre volt szükségem. A misztikus fantasy sorozatot már ezzel a névvel indítottam el. Biztos voltam az első rész pozitív fogadtatásában. Ahogy abban is, hogy az új regény vízválasztó lesz.

- Az lett?

- Igen. A megjelenést követő másnap két levél várt a postafiókban. Az első Benkő László történelmiregény író gratulációja a másik a leendő szerkesztőm Kiss Tamás „Krystohans” levele, aki engem ismeretlenül benevezett a KIMTE 2014-es versenyébe. Azon a napon indult el kettőnk levelezése, amit egy évvel később már közös munka követett. Két dolog történt: megnyílt előttem az addig elzárt irodalmi világ és lett egy társam, ha úgy tetszik edzőm, mentorom, tanárom. Benkő László révén jó barátságba kerültem a nagyszerű Marcellus Mihály íróval, és e két remek barát és kolléga révén kerültem be a TRT-be. Tamás pedig elkezdte velem a munkát, hogy valóban írót faragjon belőlem.

- Mi okozhatta a kudarcokat?

- A lelki tényezők hiánya. Egyfolytában az foglalkoztatott „Mi van, ha nem lesz sikeres a regény?” „Mi lesz ha elbukik az ép soros irodalmi versenyen?” Hiányzott a sikerorientáltság, amikor feltétel nélkül hisz az ember a sikerben. A másik, hogy nem koncentráltam eléggé saját magamra. Az önbizalomhiány egyik jele a másik fürkészése. Egyfolytában a pályatársakat fürkésztem, nem saját magamra koncentráltam, hanem rájuk. Nem a saját előrelépésemet a saját sikeremet tartottam szem előtt hanem a más könyveiből épült falakat. Tele voltam negatív önbeteljesítő jóslatokkal: nem jók a regények, nem jó a témaválasztás. Hiába szuggeráltam magamba a sikert, ha legbelül nem hittem benne.

- Mennyiben segített a szerkesztő ezeket a fogalmazhatunk úgy kognitív hibákat legyőzni?

- Egyfolytában foglalkozott velem. Rengeteget leveleztünk. A soron következő regényt sorról sorra átbeszéltük. Feladatokat adott, s a feladatokon keresztül írtam át az új részt. Rajtam tesztelte a saját maga által létrehozott íróiskolát. Az egyedüli tanítványa voltam és ezzel a megfeszített munkával napról napra felépült a regény és felépültem én is. Vakon megbízom benne, a javaslatait gondolkodás nélkül betartom, mert tudom, hogy azért dolgozik, amiért én is. Már nem voltam egyedül. Az ötödik közös regényt követően vágtam bele az álmom megvalósításába. Megerősödve, felkészülten – a valós életrajzi, történelmiregények írásába.

- Nem vállaltál túl nagy terhet?

- Akkor már nem. Létrehoztam a Kriegsmarine-csoportot, melynek vannak álladó tagjai és vannak külsősök, akik munkájukkal ugyan szervesen segítik az enyémet, de a háttérben kívánnak maradni. Megnéztem, hogyan dolgoznak a külföldi nagy írók és a hazai lehetőségekhez mérten lemodelleztem a saját képemre. Egy szakértőkből álló csapattal dolgozom együtt, - az én saját csapatommal -, van szerkesztőm, vannak szakmai lektoraim, van fordítóm is és együtt készítjük elő az első haditengerészeti nagyregényt, hogy teljes egészében a német kiadó elé kerülhessen.

- Melyek voltak azok a tényezők, amik a változás felé indítottak?

- Egyértelműen az a pillanat, amikor felvállaltam a felelősséget a kudarcaimért. Nagyon dühös voltam, elsősorban magamra. Rájöttem, hogy az önbecsapás hatalmas csapda. Itt a kezdő író önbecsapásáról van szó. Család és barátok jóhiszemű tévútra vezetéséről. Kellett az a nagy pofon, az a kőkemény kritika. Felismertem a hibáimat és keményen elkezdtem ledolgozni őket. Megtanultam, hogy ne figyeljek görcsösen a többiekre, csak saját magamra. Ha ugyanis a pályatársakat lesem, nem marad erőm saját magamra.

- Mi volt az, amire a szerkesztő megtanított?

- Soha nem adhatom fel. Legyen bármilyen nehéz is a megoldandó helyzet, jelesül egy részlet, leírás, párbeszéd vagy szereplő bemutatása, maximálisan helyt kell állni. Évek hosszú munkája áll emögött, hiszen 2013 óta dolgozik velem. Ezek a mindennapos feladatok, beszélgetések adták azt a pluszt ami végül felépítette az önbizalmat bennem, egy erős mentális alapot adott az, hogy valaki hisz bennem, valaki csak velem dolgozik. Együtt mindent el lehet viselni. Megmagyarázta a kritikákat, és nem hagyott túlságosan örülni a jóknak, hogy azért a földön maradjak. Tökéletesen ismeri a hátrányaimat, tudja mit követelhet tőlem és tudja azt is mit nem fog tudni megváltoztatni. Mindig csak annyit kér tőlem, hogy írjak olyan jól, amennyire tőlem telik. Meg egy kicsit jobban. A másik, hogy olvassak. Rengeteget olvasok de az még mindig nem elég. Amikor már kiég a szemem, akkor elfogadható a helyzet.

- Mentálisan nehéz ennyire helytállni. Ki az, akiből erőt merítesz?

- Stephen King. Az életrajzi könyve az ágyam mellett van.

- Milyen új tanácsokat kaptál?

- A szerkesztőm sugallatára belevágtam a novellaírásba. Nagyon nehéz műfaj, piszkosul megszenvedek vele. Rendre tanulmányok kerülnek ki a kezem alól, melyek aztán később szelídülnek novellává. De minden évben elvállalom, mert a szokatlan kihívás is erősíti az embert, jelesül az írót. - Az emberek, ha az írót látják maguk előtt, rövidtávú sikerekben gondolkodnak. Mi a te elképzelésed? - Én mindig is hosszútávú célokban gondolkodtam. Tudatosan felépítettem az írói munkásságom regényeit is. Évtizedekre rúgó munkálatokról van itt szó, és én egyszerre három különböző sorozatot írok. A fő vonalam egyértelműen a haditengerészet, az a hiánypótló munkásság, amit ma a magyar irodalomban csak én végzek. Ez volt a célom: valami olyat írni, ami egyedülálló.

- Beszélhetünk itt a németországi kiadásról is?

- Hogyne. Az is a hosszútávú terv része. Az első két nagy lépcsőfokot már átléptem, azaz az első három lefordított fejezet alapján mindösszesen két nap alatt bekérték a regény többi részét elbírálásra. Jelenleg a fordítás oroszlánrésze zajlik és szeptemberben tervezzük kiküldeni a sorozat első részét. A kiadó tud a további öt kötetről is, de most elsősorban az a fontos, hogy egészében olvashassák a regényt.

- Évekről beszélünk, sőt évtizedekről. Elsőre nagyon hosszúnak tűnik ez az időszak.

- Az is. Pontosan tisztában vagyok vele. De ha a hátam mögött hagyott éveket nézem, szempillantás az egész. Nyolc regény, több novella, két életrajz már megjelent, további tizenegy már elkészült kézirat még várakozik. Valamint megvannak a későbbi vázlatos tervek. Ezt csak években mérhetjük.

- Mi az a három szó, ami erőt ad neked ezekhez az évekhez?

- Önbizalom, hit akarat. Pontosan az a három szó, ami annak idején hiányzott belőlem.

- Írói brand, csapatmunka. Mesélj kicsit a Kriegsmarine-csoportról, ami a kezdeményezésed nyomán alakult meg 2015-ben.

- Az egész még a korai évekre vezethető vissza, amikor a kalóz-történetem miatt beléptem a TITHMHE 2006-os Egyesületébe. Szükségem volt arra, hogy úgymond testközelből láthassam, hozzáértők, makettezők segítségével megismerhessem a hajók felépítését, magát a hajóépítést, a mindennapokat adott történelmi korokra lebontva. Ókortól a modern korig hatalmas és rettentően izgalmas anyag. Később amikor érdeklődésem kitartóan a hadihajók felé fordult, akkori munkahelyemen orvos-kollégámmal Dr. Pék Görgy nemzetközileg elismert és kimagaslóan sikeres makettépítő mesterrel óra és hónapszám átbeszélgettük a tervrajzokat, hadműveleteket, történelmi eseményeket. 2015 elején már tudtam, hogy a sorozattal akarok foglalkozni és azt is, hogy ehhez nem leszek elég íróként. Az első tehát a kollégám volt, aki csatlakozott, de kellett valaki, akivel a világháborús éveket akár napra lebontva át lehet tárgyalni, kezdve a fegyverkezésen, haditechnikán át a szárazföldi és tengeri ütközetekig. Így levelezni kezdtem az 1939-1945 hadtörténeti blog főszerkesztőjével, Kucskár Mihály Tamással és így lett a sorozat első részének társszerzője. Az ő munkáját dicséri többek között a Graf Spee kifutásának négy napja, a divíziók bemutatása a montevideói nagy szakmai levél fordítása és maga a honlap „A birodalmi kalóz”. A sorozat következő részeiben már nem vesz részt, a csapat amúgy is rugalmas, aki ép rá tud szánni több időt, az az ép soros munkába becsatlakozik.

- Tengerészkapitányok is vannak a csoportban.

- Így igaz, az ő részvételükre igazán büszke vagyok, munkájukkal egészen új utat mutattak számomra. Elsőnek Nagyszékely István a MATE tagja volt, aki egyedüálló hajózás-szakszótárával (szóolvasmány) egy letűnt kor sajátos nyelvezetét, szófordulatait tárta elém. Az ő révén ismertem meg Veperdi Andrást aki szintén a MATE tagja és akivel a mai napig együtt dolgozom. András hajósszakmai-angol fordításaival, tűéles magyarázataival és a hajózástörténetet felölelő hatalmas tudásával segíti munkámat. Itt szeretném még megemlíteni Dr. Balogh Tamást a TITHMHE elnökét, aki szakemberként áll mellettem és ő gondozza jelesül a hajóparancsnokok szakmai életrajzát, hiszen nagyon sok német kifejezést kell magyarítani, ráadásul a német haditengerészet éveinek fordulataihoz igazodva.

- Külföldről is kaptál segítséget, nem is akárki személyében.

- Dr. Jann Michael Witt professzor aki a Laboe-i Német Hajózási Szövetség és a Német Haditengerészet Emlékművének hadtörténésze, Eric Grove professzor mellett a téma, és többek között Hans Langsdorff sorhajókapitány valamint a német haditengerészet legnagyobb kutatói közé tartoznak. Megtisztelő volt, hogy levelezhettem vele, értékes tanácsokat adott munkám során.

- Kik alkotják még a csoportot?

- Állandó lektorom Kiss Tamás „Krystohans” az előolvasónk Lévai Szebasztián a „Letya – könyvek, ahogy én látom” blog főszerkesztője és még sokan mások, akik értékes háttérmunkájukkal nagyon sokat tesznek a sorozat regényeiért.

- Mondhatjuk, hogy a haditengerészeti regényeidnek már egy komoly rajongótábora van? Mennyire várják az új részeket?

- Az biztos, hogy ún. szakmai közökben gondolok itt a hajózással, hadászattal, fegyverkezéssel, történelemmel foglalkozó, az iránt érdeklődő olvasók körében egyre terjed a sorozat híre. Egymásnak ajánlják, beszélnek róla, elolvassák a bloggerek véleményeit és nyomon követik a regények tematikus oldalait. Az ő kedvükért készültek el a kiegészítő internetes oldalak, ahová mindazt fel lehet tenni, ami a regényekből kimaradt, ezáltal egy képekkel, zenékkel, festményekkel, dokumentumfilmekkel felturbózott, élő történelmet kapnak. Számomra minden egyes olvasói vélemény, levél különös fontossággal bír, nagyon értékes nekem minden egyes hozzászólás, hiszen így egyrészt állandó kapcsolatot tarthatok fent íróként olvasóimmal, másrészt folyamatos visszajelzések érkeznek. Van abban valami szívet melengető érzés, amikor férfiak, katonák, egykori matrózok tollat ragadnak és hosszas levelet írnak. Ezt nem lehet megszokni, ezt csak megköszönni lehet.

- Filmen gondolkodtál?

- (nevet) Persze, hogy gondolkodtam. Ki ne látná filmen a saját regényét. De ehhez a történelmi érához sorozat dukál. Olyan kiterjedt, szerteágazó, tragikus és érdekes, amit nem lehet egyetlen fim három órás keretei közé szorítani.

- Írj belőlük forgatókönyvet.

- Az egy külön szakma. Megadom az email elérhetőségem jó? Forgatókönyvírók bátran keressenek fel: (izolde.johannsen@gmail.com)

- Sorozatról beszélünk. Mit gondolsz meddig folytatható?

- Téma van elég, hajó is akad bőven, de már érkeztek felkérések tengeralattjárós sőt repülős történetek megírására is. Ha valaha magam mögött hagyom majd a Nagy háború és a II. világháború vérzivataros éveit és olajtól szennyezett tengereit, kacérkodom egy egyetemes európai történelmi hajós sorozaton, az ismert és kevéssé ismert hajók történeteinek regényes bemutatásán.

Beszélgetések...4.
(az előzőeket a honlapom Blog rovatában keressétek / Beszélgetések: 1-2-3)

- De miért a német történelem?
- Miért, amikor már könyvtárakat töltenek meg a témában?
- Mi újat lehet még mondani?
- Utólag mindenki okos.
- Nem is vagy német.
- Nem is vagy történész...